Nem összeesküvés, hanem a légkör fizikája áll annak háttérben, hogy hiányoznak a repülőgépek kondenzcsíkjai.
Az elmúlt napokban sokan figyelték meg, hogy a rendkívüli hőség ellenére – vagy éppen amiatt – alig láthatók a repülőgépek után húzódó fehér kondenzcsíkok. A közösségi médiában természetesen már meg is jelentek azok a találgatások, amelyek ezt különféle összeesküvés-elméletekkel próbálják magyarázni. A valóság azonban ennél jóval egyszerűbb: a jelenséget a légkör aktuális állapota okozza.
A kondenzcsík akkor keletkezik, amikor a sugárhajtóművek forró, vízgőzben gazdag égéstermékei a nagy magasságban található rendkívül hideg levegővel keverednek. Ha a levegő elég hideg és közel telített vízgőzzel, apró jégkristályok képződnek, amelyek hosszabb-rövidebb ideig látható fehér csíkot alkotnak az égbolton.
Most azonban Európa nagy része fölött egy rendkívül erős magasnyomású légköri képződmény uralkodik. Ez a hőkupolának (heat dome) nevezett jelenség leszálló légmozgást idéz elő, amely kiszárítja a felső légkört is. Bár a felszínen sok helyen fülledtnek érezzük az időt, 10–12 kilométeres magasságban a levegő a szokásosnál szárazabb, ezért a hajtóművekből kilépő vízgőz nem tud tartós jégkristályokká alakulni. A keletkező apró kristályok pillanatok alatt elpárolognak, vagy egyáltalán nem is jönnek létre.
Ezért fordulhat elő, hogy ugyanannyi repülőgép közlekedik az európai légtérben, mint máskor, mégsem hagynak maguk után látványos csíkokat. A jelenség egyáltalán nem szokatlan: minden évben előfordulnak olyan időszakok, amikor a légköri viszonyok nem kedveznek a kondenzcsíkok kialakulásának.
A jelenlegi időjárási helyzetet az is erősíti, hogy a forró afrikai eredetű légtömeg és a hozzá kapcsolódó stabil magasnyomású rendszer hosszabb ideje uralja Közép- és Dél-Európát. Ez nemcsak a hőmérsékleti rekordokért felelős, hanem a felhőképződést és a csapadékot is visszaszorítja.
Meddig tart?
Az előrejelzések szerint a jelenség addig marad fenn, amíg a hőkupolát fenntartó magasnyomású rendszer nem gyengül, illetve amíg egy nyugat felől érkező hidegfront vagy ciklon nedvesebb levegőt nem szállít a kontinens fölé. A meteorológiai modellek alapján ez a jövő hét első felében fokozatosan megkezdődhet Európa egyes részein, így ismét gyakoribbá válhat a tartós kondenzcsíkok megjelenése.
A mostani helyzet tehát nem bizonyít semmiféle titkos tevékenységet. Éppen ellenkezőleg: jól szemlélteti, hogy a repülőgépek kondenzcsíkjai nem mindig és nem mindenütt alakulnak ki. Megjelenésük kizárólag a repülési magasságban uralkodó hőmérséklettől és páratartalomtól függ – vagyis attól, milyen állapotban van éppen a légkör.
Az iskola
Ha a diákok megértik a halmazállapot-változásokat, a légköri páratartalom, a nyomás és a hőmérséklet összefüggéseit, akkor könnyebben felismerik, miért látszanak egyes napokon hosszú kondenzcsíkok, máskor pedig egyáltalán nem. A probléma az, hogy az iskolai tananyag gyakran elméleti, miközben kevés szó esik a mindennapokban megfigyelhető jelenségekről. Pedig a kondenzcsíkok kiváló példái lennének annak, hogyan működik a fizika és a meteorológia a valóságban.
A fizikatanárok felelőssége valós, de korlátozott. Ők megalapozhatják a természettudományos gondolkodást, ám az, hogy egy felnőtt ember később elfogad-e egy összeesküvés-elméletet, már számos más tényezőtől is függ: a médiakörnyezettől, az információforrásaitól, a kritikai gondolkodásától és attól, mennyire bízik a tudományos intézményekben. A kondenzcsíkok körüli viták ezért nem elsősorban az iskolai fizika kudarcát, hanem a tudományos műveltség, a médiaműveltség és a hiteles ismeretterjesztés összetett kihívását tükrözik.
Discover more from Magyar Iskola
Subscribe to get the latest posts sent to your email.
