Herbert George Wells, gyakran csak H. G. Wells angol író, a science fiction egyik atyja, a világirodalom legtermékenyebb szerzőinek egyike 80 éve hunyt el. Habár elsősorban a sci-fi műfajban írt műveiről ismert (például Világok harca, A láthatatlan ember, Dr. Moreau szigete), szinte minden létező műfajban alkotott.
Hugo Gernsbackkel és Jules Verne-nel együtt „a science fiction atyjának” tartják.
Wells első könyvsikere az Anticipations (1901) volt. Eredetileg részekben jelent meg „Kísérlet a jövendőmondásra” alcímmel, és Wells legegyértelműbben jövővel foglalkozó művének tartják. Elképzelve a világot 2000-ben, a könyv érdekes, mind az azóta igazolódott találatai, mind a tévedései miatt. A találatok közé tartoznak például olyan társadalmi folyamatok előrejelzése, mint hogy a javuló közlekedésnek köszönhetően a lakosság egy része elhagyja a nagyvárosokat, hogy a morális korlátok lazulnak a szexuális szabadság iránti igény növekedése miatt, a német militarizmus bukása vagy egy egységes európai államalakulat létrejötte. Voltak benne természetesen mellélövések is: azt várta, hogy 1950 előtt nem lesz valódi repülőgép, és azt írta: „az én képzeletemben egy tengeralattjáró semmi másra nem képes, mint arra, hogy a tengerbe fullassza a legénységét és a feltalálóját”.
A maguk korában a scientific romance műfajába sorolt korai regényei – mint Az időgép, a Dr. Moreau szigete, A láthatatlan ember, a Világok harca, az Emberek a Holdban, a The Sleeper Awakes – jó néhány maradandó új témát vezettek be a science fiction irodalomba. (Mindből film is született, kivéve a The Sleeper Awakes-t.)
Írt nem fantasztikus regényeket is, amelyek elismerést arattak, mint a Kipps és az Edward-kori hirdetéseket kigúnyoló Tono-Bungay.
Több tucat novellát írt, amelyek közül a legismertebb A vakok országa (1904). Az új gyorsító című novellája ihlette a Star Trek A gondolatnál sebesebben (Wink of an Eye) című epizódját.
Még a Tono-Bungayban is, amely nem science fiction regény, apró, de következetes szerepet játszik egy olyan tudományos fogalom, mint a radioaktív bomlás. Ugyanez már sokkal nagyobb szerepet kapott A fölszabadult világ című írásában (1914), amely Wells egyik legnagyobb találata a jövőt illetően. A kor tudósai már ismerték azt a jelenséget, hogy a rádium évezredeken át energiát sugároz ki, alacsony intenzitással, de végösszegében nagyon nagy mennyiségben. Wells regénye egy olyan találmányról szól, amely felgyorsítja a radioaktív bomlás folyamatát és amelynek segítségével olyan bombát hoznak létre, amely nem nagyobb erővel robban fel, mint a normál robbanóanyag, de ezt napokig teszi.
„A korai huszadik század embere számára semmi sem lehetett nyilvánvalóbb” – írta – „mint a háború lehetetlenné válásának gyorsasága… de nem ébredtek erre rá addig, amíg ügyetlen kezükben fel nem robbant az atombomba.”
Szilárd Leó később elismerte, hogy a láncreakció elméletének kidolgozásában inspirálta a Wells-regény.
Discover more from Magyar Iskola
Subscribe to get the latest posts sent to your email.
