Az Oktatási Minisztérium felismerte, hogy a tanulóknak sok olyan ismeretet kell elsajátítaniuk, amelyeket nem tudnak a gyakorlatban alkalmazni, és ez felesleges stresszt okoz. Elvileg az új tanterv és tananyag célja, hogy a diákok örömmel és nyugodtabb körülmények között tanulhassanak, miközben a megszerzett tudást a mindennapi életben is hasznosítani tudják.
Ennek ellenére a tanárok még mindig azt állítják, hogy rengeteg anyagot kell átvenniük a diákokkal, és ez elveszi az időt a gyakorlásra szánt időtől vagy az élményóráktól, amelyeket a reform megkövetel. Szeptembertől már közel ezer általános iskola követi az új tantervet. Egyes szakértők arra figyelmeztetnek, hogy a tananyagot szellősebbé kell tenni, ki kell gyomlálni a felesleget. Az oktatási minisztérium már be is jelentette a módosításokat az egyes tantárgyaknál. A tanítás állítólag fokozatosan fog változni, hogy kevésbé késztessen a magolásra, inkább azt helyezi előnybe, hogy a tanulók saját maguk keressék a válaszokat a kérdésekre. A reformban résztvevő iskoláknak már új módon kell tanítaniuk az elsősöket és a másodikosokat.
Hiába lesz azonban jó a tanterv, ha a tanárok túl sokat fognak számonkérni és túl sok lesz a tananyag az alapiskola felső tagozatán. Abban minden oktatási szakértő, gyakorló pedagógus és tankönyvíró egyetért, hogy a pedagógusnak is nyitottnak kell lennie a korszerű, gyerekközpontú oktatásra. Például nem alkalmazhatják azokat a módszereket, amelyeket egykor saját tanáraiktól láttak. Az új kerettanterv célja, hogy ehhez meg lehessen teremteni a feltételeket. Másrészt nem lehet önhatalmúan „szellősíteni” a tananyagot, ha azt a vizsgákon egyébként számon kérik.
A tanulás új módszerei
Kritikusan gondolkodni, problémát megoldani és alkalmazni a tudást. Erre hivatottak rávezetni a tanulókat a reform által bevezetett új tanulási módok.
Az iskolák egyik legfontosabb feladata nem csupán a lexikális tudás átadása, hanem a diákok felkészítése az élet kihívásaira. A kritikusan gondolkodó diákok képesek kérdéseket feltenni, információkat elemezni, és megkérdőjelezni a meglévő ismereteket. Ezáltal nem csupán passzív befogadói, hanem aktív alakítói lesznek a tudásnak.
A problémamegoldó-képesség fejlesztése azért kiemelten fontos, mert az élet gyakran komplex helyzetek elé állít, amelyek nem oldhatók meg egyszerű, előre megtanult válaszokkal. Az iskoláknak olyan környezetet kell teremteniük, ahol a diákok biztonságban érezhetik magukat, beleértve a hibázás lehetőségét, hiszen a hibákból való tanulás a kreatív gondolkodás és az innováció alapja.
A tudás alkalmazása pedig kulcstényezővé vált a gyakorlatban a modern világban. Az iskolák akkor végzik jól a feladatukat, ha a tanulók képesek az iskolapadban megszerzett ismereteket átültetni a mindennapi élethelyzetekbe. Az interdiszciplináris megközelítés, az együttműködés és a valós problémákra adott megoldások keresése olyan képességek, amelyek túlmutatnak a tantermi kereteken, és a diákok jövőbeli sikerének zálogai lehetnek.
A jövő oktatása olyan szemléletet kíván, amely nemcsak tudást ad, hanem gondolkodni tanít – hiszen a gondolkodás az a képesség, amely minden további fejlődés alapja. Egyes oktatási szakértők szerint azonban a tanárok erőfeszítéseit megnehezíti az új tantervben szereplő túl sok tananyag, miközben a reform elindulásakor a tananyag csökkentéséről volt szó.
Problémák a felsőbb évfolyamoknál
Az első években a tanterv nem olyan sűrített, mint a felsőbb évfolyamokon, hiszen éppen csak meg kell tanítani a tanulókat írni és olvasni. A felsőbb évfolyamokban azonban az egyes természettudományos tantárgyakban nagyon sok tényszerű információt igyekeznek átadni, olyanokat is, amiket csak az egyetemeken tanítanak majd meg igazán.
Discover more from Magyar Iskola
Subscribe to get the latest posts sent to your email.
