Neki köszönhető, hogy a veszettség már nem halálos

140 éve ezen a napon próbálta ki emberen a veszettség elleni vakcináját Louis Pasteur, francia tudós – sikeresen.

Amikor Pasteur 1885 júliusában befejezte a veszettség elleni oltóanyaggal kapcsolatos állatkisérleteit, a következő lépés az volt, hogy emberen is kipróbálja. Először arra gondolt, hogy saját magán próbálja ki, de azután másként döntött.

A védőoltást még csak tizenegy állaton próbálta ki, amikor 1885. július 6-án Elzászból a kétségbeesett szülők elhozták hozzá a kilencéves Joseph Meistert, akit egy veszett kutya mart meg. Pasteur nem kis lelki tusa után úgy döntött, alkalmazza a fiún az eljárást.

Ez számára személyes kockázatot is jelentett, mert nem lévén praktizáló orvos, akár bíróság elé is állíthatták volna. Tudósként úgy érezte, a vakcina további vizsgálatot igényel – de az is biztos volt, hogy kezelés nélkül a fiú meghal.

Tíz nap alatt adta be az oltásokat – az utolsó olyan erős volt, hogy egy egészséges kutya megveszett volna tőle, ám a gyerek meggyógyult. (A veszettség ellen elsőként beoltott Joseph Meister később a Pasteur Intézet gondnoka lett, de élete tragikus véget ért. 1940-ben, Párizs német megszállása után SS-tisztek arra akarták kényszeríteni, hogy nyissa fel Pasteur kriptáját, de ő inkább öngyilkos lett.)

A látványos siker után Pasteurt hősként ünnepelték, jogi eljárásról szó sem esett. Sőt, közadakozás indult, amelynek nyomán létrejöhetett Párizsban a Pasteur Intézet, amely ma is a kutatás, oktatás, gyógyítás fellegvárának számít.

Louis Pasteur (1822–1895) a mikrobiológia, az immunológia és a járványtan megalapítója hírnevének alapjául a baktériumok kórokozó hatásának elméleti megalapozása és a védőoltás módszerének kidolgozása szolgál. 1888-ban a vezetésével jött létre a Pasteur Intézet, amely az immunizálást a gyógyítás középpontjába állította – írja a tudósról „Egy kutató az immunológia hőskorából – Louis Pasteur” című cikkében Hamza Gábor egyetemi tanár.

„Ma is komoly figyelmet és elismerést érdemel hazai és nemzetközi vonatkozásban egyaránt az a sajnos feledésbe merült tény, hogy a Magyar Tudományos Akadémia Louis Pasteurt 1881. május 19-én tartott közgyűlésén tiszteleti tagjává választotta. Pasteur ebben az évben az École Normale Supérieure igazgatója volt. A Francia Akadémia (Académie française) Pasteurt csaknem egy évvel később, 1882. április 27-én választotta tagjául.

A világ legtöbb országában tomboló pandémiával összefüggésben is szükségesnek tartjuk Pasteur gyorsan felfelé ívelő tudományos pályának egyes állomásait áttekinteni. Iskolai tanulmányait Besançonban, a korában komoly presztízsű Collège royalban folytatta. Húszéves korában, 1842-ben ment Párizsba. 1843 és 1846 között természettudományi tanulmányokat folytatott az École normale supérieure-ön, ahol 1847-ben szerzett doktori diplomát fizikából és kémiából. 1849-től a strasbourgi egyetemen a kémia tanára lett. Strasbourgban öt évet töltött. 1854-ben a lille-i egyetem hívta meg tanárának. 1858-ban az École normale supérieure igazgatója lett. 1867 és 1873 között a Sorbonne professzora volt. 1888-tól haláláig a Pasteur Intézetet vezette.

Pasteur 1865-ben, a selyemhernyókat pusztító járvány idején kezdett a fertőző betegségekkel foglalkozni Párizsban. Több fertőző mikroorganizmust sikerült azonosítania. Az orvostudomány szempontjából igen jelentősek a lépfene kórokozójával, az anthraxszal foglalkozó, 1877-ben közzétett tanulmányai. Ezekben számos kísérlet alapján kimutatta, hogy a kórt egy különleges baktérium okozza. A kórokozó legyengítésével hatékony védőoltást, vakcinát is sikerült kifejlesztenie. Két évvel később, 1879-ben a baromfikolera tanulmányozása nyomán Charles Chamberland-nel és Émile Roux-val együtt a kidolgozta a megelőző szeroterápia elvét.

Pasteur hírnevét, nemzetközi elismertségét a veszettség elleni oltóanyag kifejlesztése hozta meg. 1881-ben kezdte meg Émile Roux-val ezen a területen a kutatásait, és négy év megfeszített munkája eredményeként 1885-ben sikerült a védelmet jelentő vakcinát előállítania.

Louis Pasteurnek az immunológia területén kifejtett munkássága lehetőséget teremtett a fertőződés megelőzésére, egyes betegségek kezelésére, valamint a tyúkkolera, a lépfene és a veszettség elleni védőoltások kidolgozásával járványok kitörésének megakadályozására. Pasteur tudományos eredményeinek döntő részük van abban, hogy a 19. század dereka óta a halálozási arányszám nagymértékben csökkent, az emberek várható élettartama pedig a világ legtöbb országában megközelítőleg a kétszeresére nőtt.”

Forrás: Hamza Gábor • az MTA rendes tagja, egyetemi tanár (ELTE Állam- és Jogtudományi Kar)