A Nemzetközi Űrállomás 25 éve

Pontosan ma 25 éve folyamatosan lakott a Nemzetközi Űrállomás, az első állandó személyzet, az Expedíció-1 űrhajósai ugyanis 2000. november 2-án kezdték meg 136 napos tartózkodásukat az ISS fedélzetén.

Ronald Reagan amerikai elnök 1984-ben adott utasítást egy új amerikai űrállomás, a Freedom megépítésére, de ez csak a tervezési fázisig jutott el.  A program a kilencvenes évek elején nemzetközivé vált: a még szintén csak tervezett orosz Mir-2 és az európai Columbus laboratóriummal együtt a Nemzetközi Űrállomás (ISS) létesítéséhez vezetett.

Az erről szóló szerződést 1998. január 28-án írták alá a részt vevő 15 ország – Kanada, Japán, Oroszország, az Egyesült Államok és az Európai Űrügynökség (ESA) 11 tagállamának – képviselői. Az űrállomást a NASA, a Roszkozmosz, a japán JAXA, az ESA és a Kanadai Űrhivatal üzemelteti. (Kína nem vesz részt az együttműködésben, mert saját űrállomás-programja van.)

A megállapodás aláírása után tíz hónappal, 1998. november 20-án Bajkonurból felbocsátották az ISS első modulját, a Zarját, amelyet a december 4-én Föld körüli pályára állított Unity amerikai kikötőmodul követett. 2000 júliusában csatlakoztatták hozzájuk a Zvezda lakómodult is. Az űrállomás fő tartószerkezeteként szolgáló integrált rácsszerkezet első rácselemét, a Z1-et 2000 októberében kapcsolták a Unity modulhoz.

A lakhatóvá vált űrállomásra az amerikai William McMichael Shepherd, valamint az orosz Jurij Gidzenko és Szergej Krikaljov személyében november 2-án érkezett meg az első legénység. Amikor az első legénység megérkezett 2000. november 2-án, az ISS mindössze három apró, zsúfolt helyiségből állt.

A pályamagasság

Az űrállomás pályamagassága földfelszín feletti 278 km és 460 km között szabályozható; az űrállomás eddigi története során ez 330 km és 420 km között volt. Szojuz-dokkolás maximum 425 km-es magasságban lehetséges. Az űrállomás a légköri fékeződés és a gravitáció miatt havonta kb. 2,5 km-t veszít a magasságából, ezért a pályáját rendszeresen megemelik.

A pályamagasság-emeléshez az űrállomást menetirányban kell gyorsítani, a két hajtóműindítással végzett gyorsításhoz használható a Zvezda modul két főhajtóműve, az űrállomáshoz kapcsolt Progressz teherűrhajók, az ATV teherűrhajó, az űrrepülőgép és manapság már a Dragon hajtóművei is. 400 km felett a légellenállás kisebb, viszont az űrhajók által szállítható teher is csökken, ezért dokkolások előtt az irányítás hagyja az űrállomás pályamagasságát csökkenni.

Az ISS (Nemzetközi Űrállomás) 2030-ig üzemel, ezt követően a tervek szerint kontrollált módon visszatér a Föld légkörébe, és megsemmisül a Csendes-óceán egy távoli pontján. Az űrállomás részeit újrahasznosíthatják vagy visszahozhatják a Földre, míg az alapvető szerkezeti elemek, mint a legénységi modulok és a rácsos szerkezetek, megsemmisülnek majd. Ezt a módszert azért választják, mert így elkerülhető az űrszemét keletkezése és a kiszámíthatatlan visszatérés.

A Nemzetközi Űrállomás a Földről szép időben jól látható, ha tudja az néző hol keresse. Erre szolgál az ISS Tracker weboldal, ami pontosan megmutatja mikor lesz egy adott helyről látható az állomás.