1939. november 17-én Adolf Hitler parancsára az összes cseh- és morvaországi felsőoktatási intézményt bezárták. Kilenc diákvezetőt kivégeztek, 1200 professzort és diákot pedig koncentrációs táborba hurcoltak. Mindezt annak megtorlásaként, hogy egyetemisták október 26-án, a csehszlovák államiság ünnepén békés tüntetést tartottak a német megszállás ellen. Hitler személyesen telefonálva követelte a tüntetés azonnali feloszlatását. A nácik a tömegbe lőttek, amelynek Jan Opletal orvostanhallgató és Václav Sedlácek, 22 éves pék áldozatául esett. Václav Sedláček a helyszínen életét veszítette. Ján Oplátel orvostanhallgató két héttel később, november 11-én halt bele sérüléseibe.
Opletal temetésén a Gestapo tüntetést provokált, így másnapra Hitler rendkívüli tanácskozást hívott össze, ahol „Sonderaktion Prag vom 17. November 1939″ néven határozott intézkedéseket fogadtak el. Ennek értelmében végeztek ki kilenc diákvezetőt, és hurcoltak el a Sachsenhausen-Oranienburg koncentrációs táborba 1200 professzort és diákot. A lágert a diákok nagy többsége ugyan 1942-ig elhagyhatta, azonban 35 közülük életét vesztette.
Az események hatására a Nemzetközi Diáktanács 1941-ben Nemzetközi Diáknappá nyilvánította november 17-ét, amely fél évszázaddal később ismét bevonult a történelembe. A kommunizmus lengyel, magyar és kelet-német bukása ugyanis megindította a tüntetéseket a csehszlovák rendszer ellen is, Prágában és Brünnben (1989. augusztusától októberéig).
Kezdetben ezeket elfojtották, de az állambiztonsági erők egyre kevésbé tudtak fellépni a növekvő számú tüntető ellen. Ez volt az úgynevezett „Bársonyos forradalom”, melynek során Csehszlovákiában a hatalmat a kommunista párt viszonylag békés keretek között átadta az emberjogi mozgalomnak. A forradalom elindítója pedig nem volt más, mint a cseh diákok által, az 1939-es események ötvenedik évfordulójára szervezett tüntetés, azaz a Nemzetközi Diáknap.
1989
1939-hez hasonlóan 1989 novemberében is fontos szerep jutott a prágai egyetemistáknak és pozsonyi társaiknak, hiszen ők voltak az elkövetkezendő változások, az ún. bársonyos forradalom katalizátorai. A november 17-ei eseményeket mindkét városban diákgyűlések előzték meg.
A diákokat támogató és a szocialista rendszer ellen tüntető megmozdulások egyre nagyobb méreteket öltöttek, míg végül a kommunista rezsim bukásához vezettek. Az 1989-es év az akkori Csehszlovák Szocialista Köztársaság nemzeteinek és a közép-kelet-európaiak millióinak meghozta az áhított szabadságot és demokráciát. Visszaállították az emberi jogokat és a vallásszabadságot is.
A Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság szövetségi gyűlése 1990. május 9-én fogadta el a 167/90 számú törvényt, melynek értelmében november 17-e emléknappá vált, mint „a szabadságért és a demokráciáért vívott diákküzdelmek napja”.
Csehszlovákia felbomlása után a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa 1993. október 20-ai ülésén fogadta el a 241/1993 számú törvényt, amely november 17-ét a Szlovák Köztársaság emléknapjai közé sorolta, mint „a totalitarizmus elleni harc napját”. 2001. október 25-én a szlovák parlament újabb, november 17-ét érintő törvényt hozott, amely „a szabadságért és demokráciáért vívott harc napját” az állami ünnepek sorába emelte. A Cseh Köztársaságban 2000 óta állami ünnep november 17-e. Szlovákiában A szabadság és demokrácia napja (1989-es eseményekre emlékezve), állami ünnep, de 2025-ben szabadnap jellegét megszüntette a szlovák törvényhozás.
Discover more from Magyar Iskola
Subscribe to get the latest posts sent to your email.
