BOLONDOK NAPJA

Április elseje a bolondság, a tréfálkozás napja. Többféle magyarázat is létezik, hogy hogyan lett április elseje a “bolondok” napja.

A népszokás pontos eredetét nem ismerjük. Egyes kutatók szerint lehet a már Plutarchos által is megírt antik hilaria-, illetve az indiai tavaszünnep, vagy kelta ősi szokás maradványa. Bolondok napján egymás megtréfálása régóta szokás Európa-szerte. Angliában minden bolondok napjaként (All Fools Day) emlegetik, Franciaországban és Olaszországban pedig áprilisi halnak (Poison d’Avril, illetve Il Pesce d’April ) nevezik azt, akit megvicceltek.

Más feltételezés szerint a hagyomány onnan ered, hogy régen a francia naptárban az esztendő április 1-jén kezdődött. Ezen a napon a franciák ajándékokkal lepték meg egymást. Amikor IX. Károly király 1564-ben elrendelte, hogy az esztendőnek január 1-jén kell kezdődnie, az ajándékozások időpontja is áttolódott január 1-jére. Eleinte azonban a jó szokás megtartásának érdekében április 1-jén is küldözgettek egymásnak ajándékokat a franciák. Később értékes ajándékok helyett inkább tréfákat küldtek, s végül kialakult az a szokás, hogy a hamis évkezdetet hamiskodással ünnepelték meg.

Egy francia anekdota az ünneppel kapcsolatban:

Toulouse grófja, XIV. Lajos francia király fia úgy viccelte meg Gramont márkit, hogy mialatt a márki aludt, a gróf cinkosaival kilopatta a ruháit. Minden egyes darabot felfejtettek, és megint összevarrtak, de szűkebbre. Amikor reggel a márki fel akarta húzni a nadrágját, nem fért bele. Riadtan nyúlt a mellénye után, de nem tudta begombolni. Ugyanígy járt a kabátjával. Mindeközben rányitotta az ajtót az egyik cinkostárs és a következőket mondta:

– Az istenért, márki, mi történt önnel? Egészen meg van dagadva!
A márkiról gyöngyökben hullott a veríték; valóban borzasztó betegség üthetett ki rajta. Orvosért futtattak, az orvos – szintén beavatott – megvizsgálta, receptet írt, és gondterhelten távozott. Ezután szaladtak a recepttel a gyógyszerészhez, az visszaküldte, hogy nem érti… Nem is érthette, mert ez volt ráírva: „Accipe cisalia et dissue purpunctum…” (Végy ollót, és vágd fel a mellényedet…)

Az április 1-jei tréfálkozásnak Magyarországon is nagy hagyományai vannak. Ezen a napon a felnőttek és a gyerekek egyaránt szerették megtréfálni egymást. Topolyán például a gazda a szomszéd tanyára küldte a kiskanászt szúnyogzsírért. Szokás volt az is, hogy pénzt adtak a gyerekeknek, majd a boltba küldték őket trombitahúrért, esernyőmagért és hegedűbillentyűért. A beugratottat azután így csúfolták:

Április bolondja,
Május szamara,
Fölnézett a toronba
Megnézte, hogy hány óra:
Féltizenkettő,
Bolond mind a kettő!

A szokás mondást is ihletett – áprilist járat valakivel –, amelyről a 17. századi források is szóltak már. Később a felnőttek is ugratták egymást: Gömör megyében például maskarába bújt férfiak ijesztgették a lányokat és asszonyokat. Az áprilisi tréfa nem minden esetben sült el jól. Egy 1891-es adat szerint egy vidéki család öngyilkos lett, mert egyik ismerősük a haditörvényszék nevében írt állevelében adta hírül: katonai szolgálatot teljesítő fiukat halálra ítélték, mert elkopott a cipősarka.

Április 1-je az indás növények vetőnapja is volt, minden más munka végzésére szerencsétlennek tartották ezt a napot, mert a nép úgy hitte, Júdás ezen a napon akasztotta fel magát.

Április elseje a rendszeresen tréfarépát reggelizők második születésnapja: milliárdok váltják valóra a helyenként ugyan vicces, de legtöbbször inkább csak fárasztó ötleteiket, hogy néhány pillanatra megviccelhessék a szeretteiket, kollégáikat, rajongóikat, vagy épp az utca emberét.

A XIX. és XX. század ezen a téren is más volt: a legnagyobb lapok és a kor rocksztárjaiként kezelt hírességek néhány pillanat alatt, könnyedén vicceltek meg milliókat – nem is akárhogyan!