Az összes gerinces állattal azonos tulajdonságunk, hogy testünket belső váz, a csontváz szilárdítja. A csontváz nemcsak tartja testünket, hanem védelmet nyújt belső szerveinknek, sőt a csontok a vérképzésben is szerepet játszanak. A belső váz nélkül meg sem tudnánk mozdulni, mert a vázon való szilárd eredési és tapadási helyek nélkül az izmok összehúzódása nem eredményezné a testrészeink elmozdulását. Nem véletlen, hogy az 1. ábrán az izomzat és a csontváz együtt látható. Az izmok inakkal kapcsolódnak a csontokhoz.
Életünk során a belső váz állandóan átépül. A csontváz gyermekkorban növekedik, fejlődik a leggyorsabban, tömege fiatal felnőttkorban a legnagyobb. Öregkorban a csontok tömege lassan fogyni kezd. A csontvesztés mozgással, aktív életmóddal csökkenthető.
A csontvázat három nagy részre tagoljuk: a fejvázra, a törzsvázra és a végtagvázra.
A csontok felépítése
A csonthártya alatt a csontok külső rétegét a tömör csontállomány alkotja, belül pedig a szivacsos állomány található (2. ábra). A tömör csontállomány nagy teherbírású, csontegységei úgy rendeződnek egymás mellé, mint az oszlopok. A szivacsos állomány csontlemezekből áll. A lemezek közeit vérképző szerv, a vörös csontvelő tölti ki. Ez a felépítés a lapos és a szabálytalan csontokra teljes mértékben jellemző. A végtagok hosszú, csöves csontjainak szerkezete abban tér el, hogy a csont középső, hosszú részén, a belsejében nem található szivacsos állomány.
A megvastagodott tömör csontállomány velőüreget zár körül, belsejét a sárga csontvelő tölti ki. Ez sok zsírszövetet tartalmaz, tápanyagraktárként funkcionál. Vörös csontvelő csak a csöves csontok két végében van.
