Az Év Gyerekkönyv Írója (6 év alatti kategória): Dániel András

Az Év Gyerekkönyv Írója címet a HUBBY, a Gyerekkönyvek Nemzetközi Tanácsának magyar szekciója a 6 év alatti kategóriában Dániel Andrásnak ítélte. Hansági Ágnes laudációját közli a Pagony Kiadó Százholdas oldala.

Kuflik és az elveszett folt (Pozsonyi Pagony)

Ha elkezdjük mondani a „kufli” ma már közismert meghatározását: „Nem is kifli. Nem is kukac.” -biztosan bárki be tudja fejezni széles e hazában: „Nem is bab, de nem is kavics. Kufli.” 2013 óta a Kuflik belopták magukat a magyar gyerekek és felnőtt gyerekek szívébe. Méltán. „Egy kufli sok mindenre hasonlít, és semmire sem.” És valóban: a kuflik semmire sem hasonlítanak, és sokmindenben hasonlítanak ránk, olvasni még nem tudó és olvasni, sőt felolvasni is jól tudó olvasókra és képnézegetőkre. Úgy tűnik, a magyar gyerekirodalom szerencsés csillagzata néhány évtizendenként elhoz számunkra egy vagy több olyan mesefigurát, aki vagy akik hungarikumként, a magyar gyerekirodalom értékes exportcikkeként országhatároktól és generációktól függetlenül lelkes híveket szereznek maguknak és egyúttal a magyar gyerekirodalomnak is.

Heten vannak, mint a gonoszok

Boribon és Annipanni után jónéhány évtizeddel Fityirc, Pofánka, Bélabá, Zödön, Valér, Titusz és Hilda fészkelte be magát a fejünkbe és a szívünkbe, sőt, a nyelvünkbe és a képzeletvilágunkba is. Heten vannak, mint a gonoszok, de azok az értékek, amelyeket közvetítenek, mind arra szolgálnak, hogy ellen tudjunk állni a gonosz dolgoknak: a gondolattalanságnak, az unalomnak, a durvaságnak, a szeretettelenségnek, a kíváncsiság hiányának. A kufli sorozat történetei számtalan csodát csempésztek az életünkbe. Egyrészt, megtörtént az a csoda, hogy ugyanazt szeretik a kritikusok és az olvasók, a szakemberek és a gyerekek. Megtörtént az a csoda, hogy a képek és a szavak kompromisszumot nem ismerő művészi minősége egyúttal szerethető, nevettető, szemet homályosító és elgondolkodtató történeteket teremtett, ahol sem a szöveg, sem a kép nem „cifra szolga”, egyenrangúan és együtt mesélnek nekünk. Az elmúlt évtized feltehetőleg a kuflik évtizedeként fog bevonulni a magyar gyerekirodalom történetébe. Reméljük, még sok varázslatos és kacagtató kuflisztori vár bennünket. De, amelyeket eddig kaptunk, azokért, köszönet, Dániel András!