Mit tanultak a szlovák gyerekek Magyarországon 1893-ban?

Képzeld el, hogy találsz egy több mint 130 éves tankönyvet, és belelapozol! Pontosan ez történt egy 1893-ban Budapesten kiadott szlovák nyelvű tankönyvvel, amelyet „a szlovák mindennapi és ismétlő népiskolák” számára írtak. A kötet igazi kis enciklopédia: földrajzot, Magyarország történetét, alkotmánytant, természetrajzot, természettant és egészségtant egyaránt tartalmazott.

Egy különleges lelet: tankönyv a múltból

A könyvet Heribert Ertl tanító állította össze, Csizmadia Aladár magyar nyelvű tankönyve alapján. Ez a mű ma azért izgalmas, mert egyedülálló, közvetlen forrásként mutatja meg, mit és milyen nyelven tanultak a szlovák diákok a 19. század végi magyarországi népiskolákban.

Szlovákul – de magyar szavakkal átszőve

A tankönyv magyarázó szövege alapvetően szlovák nyelvű. Ami mégis feltűnő: a szlovák szakkifejezések mellett szinte mindig ott áll a magyar megfelelőjük is. Néhány példa:

• Zemepis – Földrajz
• Kráľovstvo uhorské – A Magyar királyság

Fontos tisztázni: ez nem a mai értelemben vett kétnyelvű tankönyv. A könyv nyelve szlovák marad, csak a magyar szakszavak épülnek bele következetesen — mintha a diákoknak párhuzamosan meg kellett volna tanulniuk a magyar terminológiát is.

Mit tanultak a földrajzórán?

A földrajzi rész mindjárt az elején kimondja: Magyarország a tanulók „drága, szeretett hazája”, hiszen itt születtek, itt élnek, és az ország javait élvezik.

Ugyanakkor a könyv nem hallgatja el a valóságot sem: világosan leírja, hogy a magyarok mellett más nyelvű nemzetiségek is élnek az országban — köztük szlovákok, németek, románok, horvátok, szerbek és ruszinok.

Néhány konkrét példa a szövegből:

• Az Északnyugati-Kárpátok vidékén szlovákokat, németeket és magyarokat említ lakosként.
• A Nagy-Alföld leírásában szó esik a Körösök mentén élő szlovákokról is.
• Békés vármegyében Csabát és Szarvast a népes települések közt sorolja fel.

Miért pont ekkor jelent meg ez a könyv?

Az időzítés nem véletlen. A tankönyv abban a korszakban készült, amikor:

1. Az 1879-es törvény alapján a magyar nyelv tanítása már kötelező volt a népiskolákban.
2. Az 1907-es Apponyi-féle iskolatörvényekig viszont még másfél évtized volt hátra.

Ez a kettősség a könyv szerkezetében is tetten érhető: bepillantást enged egy olyan iskolarendszerbe, amelyben a szlovák nyelvű oktatás még jelen volt, miközben az állam egyre határozottabban szorgalmazta a magyar nyelv elsajátítását.

És mi a helyzet a történelemórával?

A történelmi rész szintén tanulságos. Rögtön azzal indul, hogy Magyarország területe „ősidők óta különböző népek lakóhelye” volt. Az elbeszélést azonban végig erős magyarországi hazafias szemlélet hatja át.

Miért fontos ma is ez a tankönyv?

Egy régi tankönyv értéke pontosan abban rejlik, hogy nem kell ráerőltetnünk a mai szemléletünket, és nem kell egyetlen mondatban „megítélnünk” sem. Elég, ha figyelmesen olvassuk.

Ez a kötet ugyanis pontosan megmutatja, milyen képet kapott Magyarországról — annak történelméről, lakosságáról, természeti világáról és államszervezetéről — egy szlovák iskolás több mint 130 évvel ezelőtt: szlovákul, de a magyar terminológia következetes jelenlétével.

---

Forrás: oSlovMa

 

4. Pohybovanie zeme a čiastky roku.
A Föld mozgása és az évszakok.

Naša zem pohybuje sa dvojnásobne : okolo svo­jej vlastnej osy a okolo slnka. Každých 24 hodín otočí sa raz okolo svojej osy smerom od západu na východ, čím povstává deň a noc lebo jedna polovica zeme, ku slnku súc obrátená a od tohoto osvietená, má deň, druhá ale polovica má vtedy noc.
K otočeniu okolo slnka potrebuje naša zem jeden celý rok alebo 365 dní a skoro 6 hodín. Týchto 6 hodín učiní za štyri roky jeden celý deň, ktorý pri­dáva sa k druhému mesiacu, t. j. k februáru; násled­kom toho každý štvrtý rok máva 366 dní a volá sa rokom priestupným(szökő-év).
Z obehu zeme okolo slnka povstávajú štyri čiastky roku, totiž : jaro (tavasz), (nyár), (ősz) a zima (tél); lebo kraj zeme, ktorý obývame, štyri razy v inú postavu k slnku prichádza, než zem cestu svoju okolo slnka vykoná. — Jaro sa počína 21-ho marca; vtedy na celej zemi sú rovnako dlhé dni a noci, čo rovnodennosťou (napéjegyen) menujeme.
Dňa 21-ho júni počina sa leto; deň je toho času najdlhší. 23-ho septembra je deň zas rovný s nocou a nastane jaseň. Zima sa počína dňa 21-ho decembra; tedy je deň najkratší, noc najdlhšia.
Sú ale krajiny, kde dlhá a tuhá zima trvá a len krátke mierne leto, a zase krajiny, kde je dlhé sparné leto, a zima krátka bez sňahu a ladu.