Kitekintő

Két év Kínában – Hizsnyai Tóth Ildikó

Vrabec Mária Vasárnapban megjelent  írásából szemezgeünk. Hizsnyai Tóth Ildikó közel két éve a kínai Hszián városban működő Nemzetközi Tanulmányok Egyetemén oktat magyar nyelvet és irodalmat, ő maga pedig sokat tanul a kínai gondolkodásmódról és mentalitásról. Azt mondja, Kínát könnyű megszeretni, de megismerni és teljesen megérteni egy európai ember számára ilyen rövid idő alatt lehetetlen.
  • Eredetileg biztosan nem számolt azzal, hogy két évig nem jöhet haza, és meg sem látogathatja senki.
Hizsnyai Tóth Ildikó
Hizsnyai Tóth Ildikó

2019 augusztusában azzal búcsúztam el a fiamtól és a barátaimtól, hogy majd meglátogatnak. Ebben a tudatban éltem fél évig, amikor 2020 januárjában beütött a Covid-járvány. Épp erre az időszakra esett a kínai holdújév, ilyenkor a külföldi vendégtanárok vagy hazamennek, vagy utazgatnak Kínában. Szerencsére, én a szállásunkon maradtam, mert a többiek nem tudtak visszajönni, vagy csak igen kalandos úton-módon. A százból tizenketten maradtunk.

  • Az egyetem, ahol tanít, rangos intézménynek számít Kínában?

Az első osztályú egyetemek közé tartozik. Végzőseink a nemzetközi kapcsolatok terén érvényesülnek, és Kína úgy deklarálja, hogy nyitott a világ felé, ezért szorgalmazza a kis nyelvek oktatását. Három éve nyílt az egyetemen magyar szak, és én úgy kerültem ide, hogy kerestek egy gyakorlott magyartanárt, aki irodalmat és fordítást oktat, szervezi a könyvtárat, valamint részt vesz a tanszék kiépítésében. Rajtam kívül csak egy kínai kolléga van itt, aki valamennyire tud magyarul, és két magyarországi nyelvtanár tanít online.

  • Hány diákjuk van? Érdekli a kínai fiatalokat a magyar nyelv?

Itt ez nem úgy működik, hogy a diákok döntik el, mit szeretnének tanulni. Felveszik őket az egyetemre, majd a preferált szakokra irányítják. Amikor átsorolják őket magyar szakra, akkor a főnököm, az Európai Nyelvek Intézetének vezetője tart egy eligazítást a szülőknek, mennyire jó hely Magyarország, milyen előnyös lesz számukra, ha magyarul tanulnak, és hogy így biztosítva van a jövőjük. Hozzánk úgy kerülnek a diákok, hogy fogalmuk sincs, hol van ez a Magyarország, és semmilyen viszonyuk nincs a nyelvhez.

  • És mindenki ellenkezés nélkül oda megy, ahová besorolják? Nincs is elképzelésük a fiataloknak, hogy ők mit szeretnének tanulni?

Itt mindenki megszokta, hogy mások döntenek helyette, aztán ha ez nagyon kényelmetlen, majd talál kiskapukat. Az elsős egyetemisták 17-18 évesek, az egyetlen elképzelésük a jövőről, hogy a nyugati filmek főszereplőihez szeretnének hasonlítani. Meg lehet nyerni őket a magyar nyelvnek, de nem egyszerű, mert például nincs hozzáférésük a világhálóhoz. Van egy külön kínai világháló, amin szinte semmit nem találnak magyarul, ezért önállóan nem is tanulhatnak. Én otthon előfizetek egy speciális alkalmazást, úgyhogy feljutok az internetre, letöltöm az anyagokat, és USB-kulcson viszem be az órára. Ez ugyan nem teljesen legális, de Kínában a megtűrt dolgok szürke zónája igen kiterjedt.

  • Internet híján sokkal hagyományosabban kell a nyelvet oktatni, csak könyvekre szorítkozva?

Minden tanteremben interaktív tábla van kínai internettel, de a nyelveket úgy oktatják, mint nálunk a 19. században a latint – olvasással, memorizálással, fordítással. A diákjaim szeretik a biztonságot, kifejezetten kérik, hogy mondjam meg, mit várok el, és azt megtanulják, felmondják. Ez itt hagyományok kérdése, és Kínában a hagyomány kőbe vésett dolog. Ha az itteni fiatalok egyáltalán tartanak valamitől, akkor az az, hogy a szüleik életmódját kell folytatniuk.

  •  Kínában az első járványhullámot nem követte több. Ez azt jelenti, hogy az élet visszatér a megszokott mederbe?

Nem a megszokott mederbe tért vissza, és szerintem már nem is fog, de a kínaiak alkalmazkodók. 2020 nyaráig lezajlott az első hullám, a nyár arról szólt, hogy biztonságossá tették a munkahelyeket, kialakították az ellenőrzési pontokat. Ez a mai napig megvan, plusz van egy GPS-alapú mobilalkalmazás, mely a pozíciómat meg a testhőmérsékletemet jelenti. Napi három alkalommal magam mérem meg és egyszer lemegyek a portára, ahol ők mérik. Ha minden rendben, akkor zöld színű a QR-kódom, és ahányszor felszállok egy buszra, bemegyek egy hivatalba vagy bevásárlóközpontba, ezt fel kell mutatnom.

Hizsnyai Tóth Ildikó
Hszian, Senhszi tartomány székhelye és egyben legnagyobb városa. Pekingtől mintegy 900 km-re délnyugatra fekszik. Egyike Kína legnagyobb városainak.
  • Mi történne, ha láza lenne?

Elküldenének egy klinikára. Ma már nincs az, ami az éles helyzet idején, hogy szkafanderes kommandók az utcáról vitték az embereket karanténba. Itt, aki maga megy orvoshoz, mert rosszul érzi magát, nagyon ritka, úgy találják meg a betegeket, hogy az ellenőrzési pontokon fennakadnak. Ellenőrzési pont viszont sok van, az egyes városrészek, városok, tartományok határán és az országhatáron is, úgyhogy a fertőzötteket biztonsággal kiszűrik.

  • Ez a tanév már viszonylag normális keretek közt zajlik?

Viszonylag, mert kezdetben a kampuszt is lezárták. 24 ezer diák lakik itt, ők augusztusban visszajöttek, és csak decemberben mehettek haza. A menzán az asztalokra térelválasztókat rögzítettek, mindenki úgy evett, hogy nem látott senkit. Belépéskor egy kesztyűs-maszkos hölgy nyomta a kezünkbe a tányért a pálcikával, minden ponton voltak elektronikus testhőmérők, fertőtlenítő. Egy idő után kialakult a biztonságos buborék, és a kampuszon belül már senki nem visel maszkot. Mi tanárok naponta utazunk oda, és akkor vesszük le a maszkot, amikor belépünk. Ebben is nagyon találékonyak a kínaiak, az alapiskolákban szalagokból készítettek útvonalat a gyerekeknek, és méteres színes lepkeszárnyakat adnak rájuk, hogy ne kerülhessenek közel egymáshoz.

A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2021/27. számában jelent meg!

Hizsnyai Tóth Ildikó diákjai körében
Hizsnyai Tóth Ildikó diákjai körében

Hozzászólás

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

%d bloggers like this: