Kitekintő Oktatás

Elolvastam, de nem értem!

Előfordulhat, hogy egy ötödikes, aki olvasásból sosem kapott rossz jegyet, kijelenti, hogy „elolvastam, de nem értem” – mert alig érti, amit olvas, és ezért nem tudja megtanulni a történelmet, vagy megoldani a matematika példákat? Sajnos egyre gyakoribb az ilyen eset – mert a technikailag megfelelő olvasás önmagában még nem garantálja a jó szövegértést.

A tanulási problémák hátterében a mai iskolások 50-60 százalékánál – lényegében kortól függetlenül – kimutatható valamilyen, az anyanyelvhez, az olvasáshoz, a szövegértéshez, a szókincshez, a beszédhez kapcsolódó elakadás, zavar, fejletlenség, gyakorlatlanság. Egy régi  Pisa-jelentés szerint a magyar 15 évesek 48 százaléka olyan gyengén olvas, hogy ez lényegében elzárja előle a hasznos információk megszerzésének, például az eredményes tanulásnak az útját.

Ennek oka, hogy:

  • indokolatlanul gyors, gyakran felületes az iskolai olvasástanítás
  • unalmasak, avíttak, a mindennapi élettől idegenek az olvasókönyvek szövegei, nem kíváncsiságból, hanem csak kötelező leckeként olvassák őket a gyerekek
  • egyre több a beszédhibás, gyér szókincsű, rosszul kommunikáló kisiskolás, amiben nagy része van annak, hogy a szülők sokkal kevesebbet beszélgetnek a gyerekeikkel
  • a gyerekek egyre többet tévéznek, számítógépeznek, ami izgalmas, erőfeszítést alig igénylő, ám a felszínes, kapkodó olvasást erősítő, és hamar függőséget okozó tevékenység
  • a nyomtatott szövegek, pl. könyvek, újságok háttérbe szorulnak a családokban a filmekkel, tévével szemben, a mai felnőttek már csak feleannyi időt töltenek olvasással, mint a szüleik, kiveszőben az olvasó szülő mintája.

A megfelelő szövegértés azt jelenti, hogy a gyerek képes az éppen olvasott rész más szavakkal való visszamondására, abból következtetéseket tud levonni, össze tudja foglalni a lényegét, fel tud tenni jó kérdéseket. Ez az előfeltétele annak, hogy meg tudja tanulni.

Hogyan lehet ezt a készséget fejleszteni?

Elolvastam, de nem értem!
Gőgös Gúnár Gedeon

Ez kisbabakorban kezdődik, amikor az első leporellót a kezébe adjuk, és együtt „olvassuk”, hogy mi van a képeken. Így tanul meg később képek alapján ő maga is mesélni, ami fokozatosan átvezet a szimbólumok, a betűk, szavak világába. Ahogy nő a gyerek, vegye körül egyre több könyv, mutassuk meg neki a mi könyveinket, meséljünk arról, hogy éppen mit olvas a papa meg a mama, ismertessük meg a könyvesbolttal, később a könyvtárral.

3-4 évesek már szívesen követik az ujjukkal a felolvasást, és hamar eljön a nap, amikor rákérdeznek a betűkre. Nem kell előre megtanítani olvasni, de az fontos, hogy a kimondott szavak hangjait pontosan el tudja határolni egymástól. Az így megismert hangokat a gyerek érdeklődésétől függően össze lehet kapcsolni azok képével – betűalakjával. 5-6 éves korában a Gőgös Gúnár Gedeonból, elsőben a Mosó Masa Mosodájából olvassunk minél többet.

Ha már iskolás, akkor is „jár” neki az esti mese, ezt sose bízzuk gépekre, magnóra, tévére. A könyv melletti esti összebújás azonban semmiképpen se legyen az olvasás lecke álcázott gyakorlása!

Elolvastam, de nem értem! Mosó Masa Mosodája
Mosó Masa Mosodája

Olvasásügyben különösen fontos, hogy rugalmasak, türelmesek, kitartóak legyünk, de közben számoljunk a realitásokkal. Ez utóbbi azt jelenti, hogy el kell fogadnunk a tényt: az olvasás, mint szabadidős tevékenység, évtizedek óta, a világon mindenütt visszaszorulóban van. Ugyanakkor itt is a személyes példa a legjobb módszer: az a gyerek, aki nap mint nap látja olvasni a szüleit, hallja, hogy fontos, izgalmas, megrendítő, szívet melengető élményeket szereztek a nyomtatott szövegekből, az előbb utóbb maga is barátságot köt a könyvekkel.

Az olvasás ma is az elsőszámú, semmivel sem pótolható kultúrtechnika, de ezzel az érvvel egyetlen gyereket sem lehet az olvasásra rávenni! Csak nagyon izgalmas, a lelkét, fantáziáját, kalandvágyát megérintő, igényes képekkel illusztrált olvasnivalók képesek konkurálni a filmekkel, számítógépes játékokkal. Ilyen könyvekkel vegyük körül a gyereket, ilyenekből olvassunk fel neki, vagy vele felváltva.

Az izgalmas sztorik hangos olvasása, önálló elmesélése, vázlatának elkészítése, majd egyre tömörebb összefoglalása észrevétlenül vezeti át a gyerekeket a komolyabb szövegekhez. Ezután kisebb újságcikkekkel, majd a tankönyvekhez hasonló hosszabb szövegekkel dolgozunk. Folyamatosan gyakoroljuk a különféle olvasási technikákat: a szöveg előzetes feltérképezését, meghatározott információk gyors keresését, az elemző, értelmező olvasást stb. Megtanítjuk a gyerekeket arra, hogy miként kell az olvasott szövegből következtetéseket levonni, kifürkészni a szerzők szándékait, gondolatmenetét, felfedezni az esetleges ellentmondásokat, logikai hibákat stb. Mindezzel erőteljesen és eredményesen fejlesztjük a szövegértésüket, ami elengedhetetlen előfeltétele az önálló, magolás nélküli tanulásnak.

Összefoglalva:

  • ha a gyerek nem teljesít megfelelően, győződjön meg mielőbb személyesen a szövegértése színvonaláról, vagy forduljon szakemberhez.
  • Ha külön tanárt fogad mellé a „tanulós” tárgyakból, az ne a napi tananyagot „töltse” a gyerek fejébe, hanem az olvasását-szövegértését fejlessze megfelelő szintre. Egyébként a matek, fizika, kémia megértését is sokszor a gyenge olvasás szövegértés akadályozza!
  • Ne törődjön bele, hogy nem olvas a gyerek! Mutasson személyesen példát: az olvasó szülők gyereke előbb utóbb maga is megbarátkozik az olvasással!
  • Ha mindez nem segít, vagy nem megy, kérjen segítséget!

dr. Pusztai Éva
tanulásmódszertan tréner

Hozzászólás

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

%d bloggers like this: