Ugyan a karácsonynak vége, az ünnepi időszak egészen vízkeresztig tart, sőt akinek nagy családja van, a két ünnep között is sorra járja a rokonokat, szinte minden napra jut egy újabb ajándékozás, sokadik falat töltött káposzta, hal, kocsonya, bejgli – kinek mi a kedvence. Régen a karácsony elképzelhetetlen lett volna az ünnephez kapcsolódó népszokások nélkül. Mindezekből mára hagyományörző szándékkal felelevenített kedves emlékek maradtak.
Mendikálás
Az elnevezés (mendieare=koldulni) a szokás adománygyűjtő jellegére utal. Elsősorban a gyerekek jártak adományt kérni ez idő tájt. Kisebb-nagyobb csoportokba verődve bekéredzkedtek a házakhoz, és némi ajándék fejében karácsonyi énekeket énekeltek. Angol-amerikai filmekben látni ehhez hasonló hagyományt, és engem mindig megkapott ennek a hangulata. Fogjatok össze a szomszédokkal, és jövőre mendikáljatok édességekért, csokiért.
Kántálás
Kántálásnak nevezték a karácsonyi énekes, verses köszöntőt. A mendikáláshoz hasonló rituálé ez, csak itt nem adományért történt az éneklés, és elsősorban a felnőttek jártak kántálni este, egészen éjfélig. Jövőre, miután a gyerekek mendikáltak, és lefektettük őket, menjünk el kántálni a környékre. Biztosan csodás élmény lenne!
Betlehemezés
Karácsony napján a népszokások célja a gonosz ártó szellemek elűzése zajkeltéssel, állatbőrök, jelmezek, álarcok viselésével. Ekkor kerül sor a betlehemezésre is: ezt a játékot eredetileg templomokban, majd később házakhoz járva adták elő a gyerekek. Gyakran állatok is szerepeltek benne, a gyermek Jézust pedig élő kisbabával jelenítették meg. A szereplők – pásztorok, angyalok, Mária, József – ma is eljátszák a Jézus születéséről szóló bibliai történetet, majd átadják ajándékaikat, jókívánságaikat. Ezután a háziak megvendégelik őket.
Pásztorjárás
A pásztorjárás szereplői karácsonyeste éjfélig járták a házakat. Kifordított bundát viseltek, tarisznyát tettek a vállukra, kezükben pásztorbotot tartottak. A kispásztor vitte a betlehemi jászolt. Énekeket adtak elő, majd a végén adományokat vártak a ház urától.
Ostyahordás
Karácsony böjtjén, vagy néhány nappal előtte, a kántortanító az iskolás gyerekekkel minden családnak megfelelő számú ostyát küldött. Az ostyáért viszonzásul a tanítónak lisztet, babot, tojást, kolbászt, hurkát stb. küldtek, az ostyát vivő gyermekek pedig pénzt, almát, aszalt gyümölcsöt kaptak. Az ostya a karácsonyi vacsora fontos része volt, amelyet több helyen mézzel, fokhagymával együtt ettek. Noha ostyát már nem igazán eszünk ünnepekkor, biztosan jól esik a barátainknak, ha viszünk például saját sütésű gyümölcskenyérből, bejgliből, stb., a vendégségbe.
Pásztorok karácsonyi vesszőhordása
A pásztorok karácsonyi vesszőhordása az egész Ipoly vidékén elterjedt szokás volt. Ipolyhídvégen karácsony vigíliáján egész nap jártak a pásztorok vesszőkkel, melyből a gazdasszony a kötényével húzott ki néhány szálat, azért, hogy az állatai a következő évben egészségesek legyenek. Az ún. aprószentek vesszőért a pásztornak bort, cipót, esetleg pénzt is adtak. A vesszővel a gazdasszony megveregette a teheneket. Tavasszal a gazda az ekére tette, hogy jobban húzzanak az állatok.
Ipolyvarbón a pásztor az alábbi köszöntőt mondta:
Boldog karácsonyi ünnepeket kívánok kendteknek!
Mulassák kentek Krisztus Urunk születése napját
Több jóval, kevesebb búval!
Aggyon Isten országunkba bort, búzát,
Csendes békességet,
Holtunk után léleküdvösséget,
E szó mondásom!
Regölés
A karácsonyt követő időszakhoz kapcsolódik a regölés hagyománya: az István napjától, december 26-tól Újévig járó regösök különféle énekeket adtak elő és jókívánságokat mondtak a ház lakóinak. A regölés lényegében természetvarázsló énekmondás, köszöntés – bőségvarázsló, párokat összeboronáló, adománygyűjtő szokás volt. Először a házhoz való megérkezéskor a regösök a házigazdától engedélyt kértek, hogy elmondhassák az éneket a „hej regő rejtem” refrénű termékenységvarázsló éneket, majd köszöntőt mondtak, meséltek a csodaszarvasról legenda valamely változatáról, elmondták, hogy milyen messziről jöttek, és, hogy ők István király szolgái, majd a gazdának és háza népének jó egészséget, vagyont kívántak és végül egy leányt varázsoltak el, azaz regöltek össze egy legénnyel.
Discover more from Magyar Iskola
Subscribe to get the latest posts sent to your email.
