A komáromi Zsitva Tamás törökországi barátnője, Tugçe Behiye Demirkent elvesztette a szüleit és tizenhat éves húgát a február 6-i törökországi földrengésben. Tamás jelenleg Isztambulban él, ő és Tugçe a tragédia idején éppen itthon voltak, Tamás szüleinél Komáromban.
A lány azonnal visszarepült Törökországba, Tamás egy későbbi géppel ment utána Iskenderunba (Hatay tartomány, Antakya mellett), ahol a barátnője családjának háza állt. Sátrat, hálózsákokat, gyógyszereket, tartós élelmiszert vitt magával.
Az apa, Turgut Demirkent, felesége, Müjgan és lányuk, a tizenhat éves Elif Sude aludt, amikor hajnali négykor megmozdult a föld, és összeomlott a négyemeletes épület. Tugçe bátyja a földrengést követően azonnal a szüleik házához sietett, és talán még hallott is hangokat a romok alól, de a mentőcsapat nem tudott azonnal odamenni. A város más pontjain dolgoztak, nem tudták rögtön átvezényelni az egységeket és átszállítani a gépeket. Mire megérkezett a segítség, már csak a három holttestet tudták kiemelni a romok alól.
Zsitva Tamás a közösségi hálón kért segítséget a törökországi család életben maradt tagjai számára.
„A család öt életben maradt gyereke gyászolja a szüleit és a húgukat. El kell hagyniuk a térséget, nem maradhattak ott, nem is lehet ott élni. Munka és bevétel nélkül maradtak. Ezrek váltak földönfutóvá. Szeretnék segíteni nekik, és ehhez kérném minden jó szándékú ember támogatását. Amíg újra talpra nem állnak, segítségre van szükségük, hogy legalább a legalapvetőbb dolgokat megvehessék, lakást bérelhessenek valahol, legyen mit enniük. Én már pénzzé tettem, amit hirtelen tudtam, és azt kérném, aki tud, segítsen. Minden fillérre szükség van, legyen az akár csak egy egyszeri étkezés ára. Nem létezik túl kicsi adomány” –
írta Zsitva Tamás a közösségi oldalán.
Kétféleképpen lehet támogatást küldeni. Banki átutalással a Tomáš Zsitva: SK51 8360 5207 0042 0499 1545 számlaszámra, vagy a
https://gogetfunding.com/segitsd-a-demirkent-csaladot/ elérhetőségen.
„Ez egy magánkezdeményezés, ez most a leggyorsabb megoldás. Személyesen vállalok felelősséget azért, hogy az adományok azokhoz kerülnek, akik nevében a segítséget kérem. És természetesen átláthatóságot ígérek. A fenti weboldalon részletesen tájékoztatok a kezdeményezésünkről, az oldalon keresztül üzenetet lehet küldeni a családnak, vagy fel lehet iratkozni a levélre, melyben összegezzük, hogy mire költöttük az adományokat” – mondta Zsitva Tamás.
Földönfutók és fosztogatók
Nagyon sok ember szorul most segítségre Törökországban. Elég nagy a felfordulás, és vannak, akik kihasználják ezt a helyzetet, fosztogatnak, viszik, amit látnak, egymás ellen fordulnak. „Olyat is hallottam, hogy gyerekeket rabolnak el. Remélem, később kiderül, hogy ez csak szóbeszéd. A török állam nem tudott azonnal reagálni, de aztán csak megérkezett a rendőrség és a katonaság, hogy megelőzzék az ilyen eseteket. Idefelé jövet, a repülőtéren több utassal is találkoztam, akik ugyanide tartottak. A katasztrófa sújtotta területhez legközelebb levő nagyvárosban szállt le a gép, és jó volt látni, hogy érkeznek a mentőcsapatok az egész világból, találkoztam németekkel, szerbekkel, kínaiakkal….
A barátnőm rokonai átmenetileg egy kétemeletes házban húzzák meg magukat több más túlélővel együtt, onnan jártak ki eltakarítani a romokat, mentek eltemetni a szüleiket és a testvérüket. Mi a kocsiban aludtunk, és amikor eljöttünk, otthagytam a sátram a teljes felszereléssel, hogy beköltözhessen, akinek szüksége van rá. A barátnőm bátyjának a felesége ukrán. Az idős szülei nemrég menekültek a háború elől Törökországba. A földrengést szerencsére túlélték, de nagyon megtörte őket a tragédia.
Egy pohár víz az élet
Éjszaka, amíg ők alszanak, a fiatalabbak közül valaki mindig őrködik, hogy ha elkezd remegni a föld, időben felébreszthessen mindenkit és kimenekülhessenek az utcára. Amikor én voltam soron, az éjszaka közepén kétszer is megremegett a ház. Elég erősen, de szerencsére nem történt baj. Odatettem magam elé az asztalra egy pohár vizet és figyeltem, mennyire erős a rengés. Így vészeltük át az éjszakát.
A barátnőm szüleinek autója a ház előtt állt, kiszabadítottuk a romok alól és keresnünk kellett egy embert, aki kinyitja, és ha lehet, beindítja. Szerencsére működött. Azzal indultunk el. Sok-sok kilométer állt előttünk, és ahogy haladtunk, az úton rengeteg helyen láttunk sátrakat, ahová integetve invitálnak be minden úton levő, a katasztrófa sújtotta övezetből menekülő embert, hogy pihenjenek egyet, egyenek-igyanak, mielőtt tovább mennek. Mi is megálltunk ilyen helyeken. Ahol ránk esteledett, ott kerestünk valami szállást Nem tudjuk, hogy lesz tovább. És főleg azt nem tudom, hogyan lehet megbirkózni ezzel a tragédiával. Hogyan lehet feldolgozni azt, ha az ember egy pillanat alatt elveszíti a szüleit és a testvérét” – zárta Tamás.
