Kelj fel, Jancsi! – Csapatjáték
Kellékek: kréta vagy tégladarab, amellyel rajzolni lehet, (nem kötelező), jókedv (kötelező)
Húzzunk meg krétával a játéktérre egy induló illetve és egy érkező vonalat, kb. 10 méternyire egymástól.
A játékosok az indulóvonalnál állnak, egy gyerek (vezető) az érkező vonalnál, háttal a többieknek, és elkezdi a kérdezést:
– Kelj fel, Jancsi!
– Hány órára?(a többiek)
– Öt bolhaugrásra.
A vezető bármilyen számot mondhat a tízes számkörből, majd megnevezi a mozdulatformát is, és ugyancsak háttal állva annyit számol hangosan, ahány mozdulatot kért. A számolás befejeztével hirtelen hátrafordul, és akit még mozogni lát, azt visszaküldi a kiindulási pontra. Amíg a vezető háttal áll, addig a játékosok annyi és olyan mozdulattal haladnak előre, amennyit és amilyent a vezető megjelölt.
A játékosok feladata előre haladni. Aki a leghamarabb megérinti a háttal álló vállát. Nálunk még ilyenek voltak, legalábbis ezekre emlékszem:
óriáslépés : egy jó nagyot kellett előre lépni
tyúklépés: egy talpnyi hosszal kellett haladni
cintányér
békaugrás
cumi a szádban, maradj az ágyban
citromfacsarás :ugrás közben forgás
Ezekkel lehetett előre és hátra is haladni.
VÁLTOZATOK:
Fiúk, lányok egyaránt játsszák. Először is egy kő- vagy fadarabkával kirajzolják a földre a játszóteret. Egymástól 15-20 m-re húznak két párhuzamos vonalat, s ezekre derékszögben méterenként párhuzamos vonalakat húznak, úgyhogy egy játékos, a „szólítgató“ kivételével minden játékosnak jusson egy vonalköz.
Ezután kijelölnek maguk közül egy szólítgatót, aki az ábrán látható 1. számú vonal elé áll. A 2. számú vonal mögött a többiek foglalják el a helyüket, mégpedig nagyság szerinti sorrendben, úgy, hogy mindenkinek jusson egy vonalköz.
A szólítgató a gyerekeket sorrendjüknek megfelelően egymás után szólítgatja. A párbeszéd a következő:
– Kelj fel, Jancsi!
– Hány órára?
– Két óriás (v. más).
A példaként felhozott felelet azt jelenti, hogy az illetö játékos a számára kijelölt vonalközben két nagy lépést tehet előre.
Mikor ez megtörtént, a következő játékoshoz szól:
– Kelj fel, Jancsi!
– Hány órára?
– Két tyúklépés. (Értsd: két lábhosszúságnyi lépés.)
A feleletek között még ilyenekkel találkozunk:
– Öt csibe. (Értsd: öt csibelépés, vagyis öt nagyon kis lépés.)
– Maradj az ágyba! (Értsd: az illető játékos továbbra is maradjon a helyén.)
– Három nagy békaugrás előre. (Értsd: három nagy ugrás guggoló helyzetben végezve.)
– Hátra két lépés.
Aki a leghamarabb jut át az 1. számú vonalon, az a győztes, és a játék ismétlésekor ő lesz a szólítgató.
Nemeskosút, 1970 / Ivancsík Ágota (13), Popluhár Anna (13), Pszota Emília (15)
KELJ FEL, JANKÓ!
Az előző változattól csupán két pontban tér el: 1. Jankó a többieknek háttal áll. 2. A gyerekek elváltoztatott hangon kérdeznek, hogy Jankó ne ismerhesse fel őket, tehát ne kivételezhessen.
Példák a feleletekre:
– Őt iskolalépés előre. (Értsd: öt természetes nagyságú lépés.)
– Egy óriás ugrás hátra. (Értsd: egy nagy ugrás hátra.)
– Jó nagy tigrisugrás. (Végrehajtásának módja: A játékos mindkét kezét előrenyújtva erős lendülettel előreveti magát, bukfencet vet, aztán azon a helyen, ahová így eltornázta magát, feláll.)
– Eltörött a mutató. (Értsd: a játékos maradjon továbbra is a helyén. )
– Őt perc múlva kanyarba van. (Jelentése az előbbivel azonos.)
– Áll az óra. (Ugyanaz, mint az előbbi kettő.)
