Játék Szabadidő

GOLYÓZÁS

GOLYÓZÁSA játékok legtöbbje eszköz nélkül játszható, a többihez is csak minimális előkészületre van szükség az eszközöket tekintve. A GOLYÓZÁS azért jó játék, mert minden közösség maga alakíthatja ki a szabályokat: akár játékról játékra újat.

GOLYÓZÁS

Résztvevők: 3–10 fő.

Mindenki leteszi egymástól egyenlő távolságra a saját golyóját, a golyók így sort alkotnak. Ettől 10 lépés távolságra egy vonalat kell húzni – innen kell dobni.

1. dobó: megpróbálja a dobógolyójával eltalálni a saját letett golyóját. Ha sikerül, újra dobhat más golyójára, s a kilőtt golyókat elveheti. Minden golyót meg kell célozni, amelyik nem talál, az a földön marad.

2. dobó: mindenki először a saját golyójára céloz a saját dobógolyójával. Ha nem sikerül, az eldobott golyó is a földön marad. A játék addig tart, míg van mire célozni. Ha elfogytak a célpontok, akkor mindenki megszámlálja a zsákmányát, és az győz, akinek legtöbb golyója van.

Lyukgolyózás:

Résztvevők: 2–10 fő játszhatja

A játék résztvevői 5-8 lépés távolságba egy öklömnyi gödröt mélyítenek a játéktérbe, és egymást váltva gurítanak. A lyukon kívül rekedt golyók a pályán maradnak mindaddig, amíg valaki a lukba nem talál. Ő aztán felszedheti az addig játékba hozott összes golyót, ha ugyanabban a sorozatban már mindenki gurított. Az esetben, ha a sorozatban utána következők közül másvalaki is betalál, egyenlő arányban kell osztozniuk. Ha nem lehet maradéktalanul elosztani a nyereményt (például hét golyót háromfelé), a fölös példányok a pályán maradnak.
Van ahol azzal a szabálykiegészítéssel játszanak, hogy az elől álló saját golyót egy következő gurításnál, hozzákoccantással is lukba lehet juttatni.

Koccantó:

A játékosok itt is felváltva gurítanak az előre meghúzott két vonal közé. A túlgurított golyókat az egyes játszmák (7-7 gurítás) győztesei szedhetik fel. Úgy kell felváltva hármat-hármat görgetni, hogy a saját golyó hozzáérjen az ellenféléhez, de mindkettő a vonalközben (a pályán) maradjon. Ez esetben megérintett golyó a sikeres koccantó zsákmánya lesz, s azt a sajátjával együtt felveheti. A játszma győztese mindig az, akinek a hetedik sorozat után a legkevesebb „játékosa” marad a pályán. A játékot az nyeri, akinek a legtöbb játszmát sikerül megnyernie. Egy játék öt, hét vagy tíz játszmából áll.

Araszolás:

Lényegében hasonlít a Koccantóhoz, ám itt nincsenek pályavonalak és nem kell koccannia a kis gömböknek. Az elnyeréshez elegendő, ha közelebb fut hozzá egy másik golyó, mint a legkisebb játszótárs kifeszített hüvelyk- és mutatóujja (kisarasz), hüvelyk- és középsőujja (bakarasz), illetve hüvelyk- és kisujja (nagyarasz) hegyei közt mérhető legnagyobb távolság. Arról, hogy melyik arasz lesz a mérték, természetesen még a játék kezdete előtt meg kell állapodni.

Golyózás
Golyózás

Sorgolyó:

A céltávolságban húzott vonalra minden gyerek egy sorban helyezi el saját három vagy öt játékgolyóját. Ezután felváltva gurítanak. Amennyiben sikerül eltalálni valamelyiket a maga üveggolyói közül, az illető jogot szerez egy újabb gurításra, amellyel a többiek gömbjeit veheti célba. Mindaddig folytathatja a kísérletezést, amíg talál. Minden golyó, amivel nem sikerült találni, a pályán marad.
A játék addig tart, amíg akad eltalálható golyó. Az győz, akinek a legtöbb golyót sikerül felszednie.
Az előre meghatározott gurítótávolság minden kör után, a játékosokhoz legközelebbi golyótól újra mérendő, azaz követi a célvonaltól egyre messzebbre guruló golyókat.

Mandiner:

Fal előtt játszották. Úgy kellett a falra pöckölni (a mutatóujjnak feszített hüvelykujj kipattintásával) a golyókat, hogy azok a falról visszapattanva találják el az „ellenséges” gömböcskéket, amelyek ily módon áldozattá, az eltaláló zsákmányává váltak. Az eredménytelenül pöccentett golyók a pályán maradtak. Ha valaki golyóbisát „menetből”, tehát nem visszapatt intva érte találat, az felvehett e nemcsak a támadó, hanem a maga golyóját is.

Centerezés:

Egy, a többinél érzékelhetően nagyobb, kisebb, vagy mindenkiétől elütő színű golyó kellett hozzá. Volt, ahol ez puhafából készült, hogy könnyen mozduljon. Ez volt a célgolyó, amelyet egy közösen megállapított távolságba helyeztek. Felváltva gurított ak-dobtak a játékosok. Hét, kilenc, tíz vagy tizenöt kísérletből áll egy sorozat. Mindig az nyerte a sorozatot, akinek a sikerült – az eredeti helyéről gyakran kimozduló – célgolyóhoz legközelebbi helyre jutt atnia a saját golyót. Ezt úgy is el lehetett érni, hogy a többiek közeli golyóit ugrasztott a egy-egy találatt al folyton messzebb valaki. A játékot az nyerte, akinek sikerült a legtöbb sorozatot megnyernie.

Pontozkodó:

A pálya közepére köröket rajzoltak, pont úgy, ahogy az egy lőlapon is látszik. A belső kör ért tízet, a továbbiak kifelé kilencet, nyolcat, hetet, hatot. Felváltva történt meg a három-három gurítás, melyek közül mindenki az adott kísérlet során elért legértékesebb találatának pontértékét írhatt a fel. Az győzött, akinek a legtöbb pontot sikerült összegyűjtenie.