165 éve született Selma Lagerlöf Nobel-díjas svéd írónő, aki Nils Holgerssont ajándékozta a világnak. Az első nő, aki irodalmi Nobel-díjban részesült. Az újromantika és az impresszionizmus képviselője.
Földbirtokos nemesi családban látta meg a napvilágot 1858. november 20-án a nyugat-svédországi Marbackában. Csípőízületi sérüléssel született, majd háromévesen gyermekbénulást kapott, ezért csak nehezen tanult meg járni és egész életében bicegett. Szülei még a széltől is óvták, iskolába sem járt, magántanárok és mesélő kedvű anyai nagyanyja tanították.
Édesapjával különösen szoros volt a kapcsolata, még azután is, hogy a férfi alkoholizmusa és bohém életvitele miatt meg kellett válniuk a marbackai családi birtoktól. Az apa nem sokkal később meghalt, és ő nagyon nehezen dolgozta fel elvesztését.
Stockholmban elvégezte a tanítóképző intézetet, majd 1885-ben állást vállalt a landskrónai leányiskolában. Itt kezdte el első regényét, a Gösta Berling történetét, amelynek első fejezetével díjat nyert egy folyóirat pályázatán. A történetben a fiatalkorában hallott legendákat, népi hiedelmeket elevenítette fel, későbbi műveiben is sokat merített a folklórból és a tájból és a helyi identitásból. Az 1891-ben megjelent regény a svéd újromantika legnépszerűbb alkotása lett (1924-ben az akkor 19 éves Greta Garbo főszereplésével filmesítették meg).
Az írónő A Láthatatlan láncok című elbeszéléskötetével 1895-ben elnyerte a Svéd Akadémia ösztöndíját, ami lehetővé tette, hogy egyedül az írásnak szentelje magát.
Ekkoriban ismerkedett meg Sophie Elkan írónővel, aki barátnője és társa lett 1884-től egészen 1924-es haláláig. Elkan kritikai megjegyzéseivel irodalmi munkásságára is nagy hatással volt. Kettejük kapcsolatának természetére a közöttük folyó levelezésből derült fény, amely 1990-ben jelent meg. Mivel ekkoriban az azonos neműek közötti szerelem tiltott volt és a törvény is üldözte, így ezek az érzések nem jelenhettek meg nyíltan. A századfordulón azonban a barátság keretei sokkal tágabbak voltak, így a társadalom szemében egy legális kapcsolat álcája mögé rejthették a szerelmüket.
1890-es évek végén ismerkedett meg Valborg Olanderrel, egy tanítónővel, akivel szintén bensőséges kapcsolatot ápolt. A két nő nyilvánvalóan féltékeny volt egymásra és rivalizáltak Lagerlöf figyelméért. Az Olanderrel váltott levelei 2006-ban jelentek meg. Ezekből az írásokból egy szenvedélyes szerelmi háromszög bontakozott ki. Emellett kiderült, hogy Lagerlöf nyelvezete milyen művészi volt még a hétköznapi levélváltásaiban is.
Lagerlöf és Elkan 1899–1900 telén egyiptomi és szentföldi utazást tett, ez az élmény ihlette Lagerlöf Jeruzsálem című kétkötetes regényét, amelyet sok kritikus pályája csúcsának tart. A műből 1996-ban a dán Bille August készített megrázó erejű filmet. 1904-ben hajmeresztő kísértethistóriával, az Arne úr kincse című romantikus rémregénnyel lepte meg olvasóit, ugyanebben az évben elnyerte a Svéd Akadémia nagy aranyérmét.
1901-ben vetődött fel először a svéd pedagógia tanácsban, hogy szükség van egy könyvre, amely megismerteti az iskolásokat a szülőföldjük földrajzával.
Az évek óta tanárként dolgozó írónő tökéletes választásnak tűnt a feladatra. Megbízást kapott egy honismereti tankönyv megírására a svéd népiskolai oktatás számára. A Nils Holgersson csodálatos utazása mindmáig a világirodalom egyik legnépszerűbb meseregénye. Több, mint két évig gyűjtött hozzá anyagot és majdnem ugyanilyen hosszan írta.
Az első, Svédország déli tájairól szóló kötet 1906-ban jelent meg. Egy évvel később követte a második, az ország középső és északi részét bemutató könyv. Mindkét rész azonnal hatalmas sikert aratott a svéd iskolákban és külföldön is meghódította az olvasókat. Több mint negyven nyelvre fordították le, Magyarországon is húsznál több kiadást ért meg, a belőle készült rajzfilm is nagy sikert aratott.
A történet főhőse, Nils Holgersson az írónő gyerekkorának helyszínéhez közel, Västra Vemmenhög nevű kis faluban él. A tizennégy éves fiú komisz a szüleivel és gonosz az állatokkal. Amikor összeakad egy manóval és vele is így bánik, az a rosszalkodásai miatt büntetésből összezsugorítja. A húszcentisre töpörödött fiú a házi luduk, Márton hátán csatlakozik egy vadlúd csapathoz és velük kel át Svédországon, Lappföld felé. A történet valószínűleg 1898-ben játszódik, mivel Nils tizennégy éves a kaland kezdetén és tudjuk, hogy 1884-ben született. Azt azonban pontosan lehet tudni, hogy a manó március 20-án varázsolta le és ekkor kel útra a ludakkal, majd a következő év november 8-án érkezik vissza szülei tanyájára.
A meseregény az író eredeti szándéka szerint – földrajz-tankönyv.
Magyarországon az 1980-ban készült svéd–csehszlovák–japán koprodukció forgatott 52 részes rajzfilm hozta meg a népszerűséget a történetnek 1988-as televíziós sugárzásakor.
A történet nehézkes és régies nyelvezete miatt az 1950-es években vesztett a népszerűségéből a svéd iskolákban, ennek ellenére mutatja a történet közkedveltségét a számos Nils-szobor, amelyek közül néhány a fiú útvonala mentén áll. Ha valakit a mese földrajzi aspektusai érdekelnek, ide kattintva tudja követni Nils útját egy térképen, de az útjuk során érintett városok listáját is megtalálja.
1913-ban első nőként választották be a Svéd Akadémia tagjai közé. 1909-ben első nőként jutalmazták irodalmi Nobel-díjjal „magasrendű idealizmusa, élénk képzelete és szellemi érzékenysége elismeréséül”.
A kitüntetéssel járó pénzjutalomból visszavásárolta ősei marbackai birtokát, életének hátralévő részét itt töltötte. 1912-ben a svéd tbc-ellenes egyesület kérésére megírta A halál kocsisa című kisregényt, amelyből a neves svéd rendező, Victor Sjöström rendezett némafilmet.
Az első világháború utáni években született a gyermekkorát nagy művészi érzékenységgel felidéző trilógiája (Amikor én kislány voltam, Egy gyermek emlékei, Selma Lagerlöf naplója), 1925-től kezdte írni a szülőföldjén játszódó, négyrészesre tervezett történelmi regényfolyamát, amelyből csak három kötet készült el.
Az 1930-as évek végén fokozódó szorongással figyelte a nácizmus térhódítását, minden erejét és pénzét az „ordas eszmék” elől menekülők megsegítésére fordította.
Mikor a szovjetek megtámadták Finnországot, a Nobel-díjjal kapott érmet elküldte a finn kormánynak segítségként, de Helsinkiben nem fogadták el az ajándékot, és visszaszolgáltatták az aranymedált az írónőnek.
Selma Lagerlöf, akinek minden művében a szereteté és jóságé a főszerep, az emberiség egyik legsötétebb korszakát már nem élte meg, 82 éves korában, 1940. március 16-án marbackai otthonában halt meg agyvérzésben.
Legtöbb művére a valóság és a misztikum keveredése jellemző, világa a démonok és tündérek lakta svéd föld.
Írásainak nyelve lírai, erős érzelmekkel telített. 1958-ban alakult meg a Selma Lagerlöf Társaság, amely különböző irodalomtörténeti kiadványok megjelentetésével ápolja az emlékét. (Forrás: Fidelio.hu)
Idén látott napvilágot egy ragyogóan megírt életrajzi regény Selma Lagerlöf mozgalmas életéről.
Amikor Selma Lagerlöf elkezdi Stockholmban a tanárképző főiskolát, csomagjában boldog gyermekkorát viszi magával. Egy hajadonnak a diploma megszerzése az egyetlen lehetőség arra, hogy anyagilag függetlenné váljon. Selma soha nem akart férjhez menni, de az írói pálya egész más! Azonban az odavezető út hosszú és nehéz. Otthonát, a Mårbackában fekvő paraszti birtokot – az adósságok miatt – el kell adni, de a legfontosabb dolgot soha nem veszíti el: az önmagába vetett hitét. Elbeszélései megtörik az irodalmi konvenciókat, a társadalmi szabályok határát feszegetik, amivel az írónő kihívja maga ellen a férfiak haragját. 1909-ben a nők közül elsőként kapja meg az irodalmi Nobel-díjat, és Nils Holgersson alakjával az egész világon felébreszti a Svédország iránti vágyakozást. Imád utazni, és szerelmi háromszögben él annak minden magasságával és mélységével.
Charlotte von Feyerabend életrajzi regényében Selma Lagerlöf nyomait követi, aki egyenesen Svédország lelkéből írta történeteit.
Discover more from Magyar Iskola
Subscribe to get the latest posts sent to your email.
