Kitekintő Technológia Történelem

70 éve indult a világ első atom-tengeralattjárója

70 éve, 1954. január 21-én indították útjára a világon az első atom-tengeralattjárót, a USS Nautilust.

A USS Nautilus (SSN-571) a világ első üzemképes nukleáris meghajtású tengeralattjárója volt. Szintén Nautilusnak hívták a tengeralattjárót Jules Verne klasszikus, 1870-ben megjelent tudományos-fantasztikus regényében, a Nemo kapitányban.

A Nautilust az amerikai haditengerészet kapitánya, Hyman G. Rickover irányítása alatt építették; a briliáns, lengyel származású mérnök 1946-ban csatlakozott az Egyesült Államok atomprogramjához, akit szakmai körökben ma az „az atomtengerészet atyjaként” emlegetnek. Amikor 1947-ben a haditengerészet nukleáris meghajtási programjának vezetésével bízták meg, azonnal megkezdte a munkát egy atom-tengeralattjáró kifejlesztésére. És bár sokan fanatikusnak tartották, Rickovernek évekkel a tervezett időpont előtt sikerült kifejlesztenie és leszállítania a világ első atom-tengeralattjáróját.

Harry S. Truman elnök jelenlétében 1952. június 14-én kezdték el a Nautilus gyártását. Alig két év múlva, 1954. január 21-én Mamie Eisenhower, az Egyesült Államok First Lady-je keresztelte el: a hagyományokhoz híven eltört egy üveg pezsgőt a hajó orrán, majd a tengeralattjárót a Connecticut állambeli Grotonban engedték a Connecticut állambeli Temzébe. A Nautilust 1954. szeptember 30-án helyezték üzembe, de csak 1955. január 17-én reggel futott ki először atom-tengeralattjáróként.

A Nautilus jóval nagyobb volt, mint az azt megelőző dízel-elektromos tengeralattjárók: közel 100 méteresre és mintegy 3180 tonnásra tervezték, ami 13 400 lóerős teljesítményt biztosított. Szinte korlátlan ideig képes volt a víz alatt maradni, mert az atommotorjának a nagyon kis mennyiségű nukleáris üzemanyag mellett nem volt szüksége levegőre. Az uránüzemű atomreaktor gőzt termelt, amely a meghajtó turbinákat hajtotta, így a Nautilus akár 43 kilométeres óránkénti sebességgel tudott a víz alatt haladni.

Szolgálatának első éveiben a USS Nautilus kiválóan működött, majd 1958 augusztusában a világon elsőként haladt át az Északi-sark jege alatt. Az utazást beharangozó beszédben Eisenhower elnök megemlítette, hogy tervei szerint egy napon rakománnyal teli nukleáris-tengeralattjárók fogják a szállítást végezni. A küldetés a „Napfény hadművelet” nevet kapta.

A Nautilus végül összesen 96 órát töltött a sarkvidéki jégtakaró alatt, rendkívül nehéz navigációs körülmények között.

A Nautilust negyed évszázadnyi szolgálat és több mint 800 ezer kilométer megtétele után, 1980. március 3-án szerelték le. Két év múlva, 1982-ben nemzeti történelmi nemzeti örökségnek minősítették, 1985-ben múzeummá alakították. A világ első nukleáris tengeralattjáróját ma múzeumi hajóként őrzik a Connecticut állambeli Grotonban található Submarine Force Library and Museumban.