100 éve 1925 januárjában Budapesten megszületett Kemény Henrik, Kossuth-díjas bábszínész (Vitéz László). Családjában a vásári bábjátékos hagyomány a nagyon távoli múltba nyúlik vissza. A Kemény nevet az apja vette fel, amikor az 1910-es évek elején visszatért Amerikából, ahova szerencsét próbálni indult. A család eredeti neve Korngut volt, és Galíciából származtak. Kemény Henrik nagyapja, Salamon volt az, aki Magyarországra költözött az 1890-es években. 1897-ben belügyminisztériumi engedélyt kapott „dal, testgyakorlatok és bűvészeti előadások” megtartására, és bár először egy cirkuszt szervezett, hamar áttért a bábjátékokra, mivel a társulatát nem tudta egyben tartani.

A kis Henrik a gyerekkorát a Mutatványos téren élte. Bejáratos volt az összes többi itt élő és dolgozó vásári mutatványoshoz, volt, akitől még tanult is, olyasmit, amit később, már bábjátékosként hasznosítani tudott, például a hangutánzás művészetét, amiben elég tehetségesnek bizonyult. A bábozás viszont nehezen ment eleinte, pedig kifejezetten korán kezdte az ipart. Még nem járt iskolába, amikor az apja már bábot adott a kezébe, de az igazi, komoly bábos karrierje akkor kezdődött el, amikor már az elemibe járt. Mind ő, mind a fiútestvére beállt az apja mellé bábozni (a lánytestvére plakátot rajzolt, belépőt szedett, és ő volt a kikiáltó is), sőt az idősebb Henrik még külön darabot is írt a számukra. A kis Henrik 10 évesen játszotta az első főszerepét, és nem mást, mint a még gyerek és iskolás Vitéz Lászlót, aki aztán Kemény Henrik egész későbbi pályáját meghatározta.
A bábszínházat ifjabb Kemény Henrik 1944-ben vette át, egy tragikus esemény miatt: az apját munkaszolgálatra vitték, ahonnan soha többé nem tért vissza, eltűnt. A II. világháború után Kemény Henrik még nagyjából két évig vitte a családi üzletet zavartalanul. 1947-től a hatalom ahol csak lehetett, akadályozta, például azzal, hogy hol adott neki működési engedélyt, hol nem. Ez végül odáig vezetett, hogy 1950-ben az Állami Bábszínháznak is a tagja lett, ahova az akkori igazgató, Bod László hívta el, aki értékelte Kemény Henrik előadói képességei mellett (ekkor már egy ideje egyedül adta elő a darabokat) azt is, hogy saját maga készítette a bábjait.
A Népművészet Mestere, érdemes és kiváló művész. Fő műve a Vitéz László.