Szavak ⬗ Összetett szavak

A szavak szerkezetük szerint lehetnek egyszerűek és összetettek. Az egyszerű szó egy tagból áll: könyv, ablak. Szóösszetétellel jönnek létre az összetett szavak: könyvtár, ablaküveg. Az összetett szó új jelentést hordoz a tagok jelentéséhez képest. A szóösszetétel a képzés után a leggyakoribb szóalkotási mód.

Az összetett szavak túlnyomó többsége a mondatban, elenyésző hányaduk a mondaton kívül születik meg. Ez utóbbiak tükörfordítások, tehát a magyar nyelvtani, szóalkotási szabályokhoz nincsen közük: nyárspolgár ‘Spiessbürger’ vagy szépíró ‘Belletrist’. Az eredetüket tekintve is magyar összetételek – közvetlenül vagy közvetve (analógiásan) – kizárólag a mondatban, azaz a nyelv használata során jönnek létre.

Az összetett szavak keletkezése a mondatban kétféle lehet. Vagy a mondat egy szerkezetéből, esetleg egy szerkezetcsoportjából alakulnak ki, vagy pedig a mondatot alkotó szósor egy szeletkéjéből.

Ha szószerkezetből alakulnak ki, melynek tagjai között szerves grammatikai viszony van, úgy e viszony általában megőrződik az összetételek elő- és utótagjai között: a tehén teje (birtokos jelzős alárendelő szószerkezet) = tehéntej (birtokos jelzős alárendelő összetétel); itt is és ott is (kapcsolatos mellérendelő szószerkezet) = itt-ott (mellérendelő összetétel). Ezek a szerves összetétek.

A szerves összetett szavak grammatikánk különleges képződményei, hiszen szóelemekre, morfémákra: szótövekre és toldalékokra bonthatók, ám az összetételi tagok között mégsem morfológiai, hanem szintaktikai, tehát szószerkezeti viszonyt találunk. A szerves összetételeket e szintaktikai viszony alapján osztályozzuk.

Az összetett szó első szava az előtag, a második pedig az utótag. Ha az előtag vagy az utótag, esetleg mindkettő összetett szó, akkor többszörösen összetett szóról beszélünk.

Az összetett szavak elő- és utótagja közötti kapcsolat alapján az összetétel lehet mellérendelő és alárendelő.

A mellérendelő szóösszetételek tagjai egyenrangúak és azonos szófajúak:

Valódi mellérendelő szóösszetétel: az előtagnak és az utótagnak is van önálló hangalakja és jelentése, és ezeket önállóan is használjuk (jön-megy, szóbeszéd, él-hal).
Nem valódi mellérendelő szóösszetétel: az előtagnak vagy az utótagnak nincs önálló jelentése (lót-fut).
Egy szó megkettőzésével keletkezett mellérendelő szóösszetételeket nevezzük szókettőzésnek (egy-egy, olykor-olykor, már-már).
A hasonló hangzású tagok mellérendelő szóösszetételei az ikerszók (icike-picike, izeg-mozog).

Az alárendelő szóösszetétel esetében az előtag alá van rendelve az utótagnak (az előtag az utótagnak valamilyen mondatrésze):