Magyar irodalom

Orbán Ottó: „Ha Londonból Shakespeare-t kimerik”

90 éve született Orbán Ottó, Kossuth- és kétszeres József Attila-díjas költő, esszéíró, műfordító, a Magyar PEN Club alelnöke, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja (Művei a DIA honlapján.). Páratlanul termékeny szerző volt, szinte évente jelentek meg verseskötetei.

Orbán Ottó
Orbán Ottó (Forrás: Kárpátalja.ma)

Kisgyermekként veszíti el édesapját a II. világháború legvégén. 1945 után félárvaként a Sztehló Gábor vezette intézetben nevelkedik. Érettségi vizsgát 1954-ben tesz, majd többszöri próbálkozást követően 1956-ban veszik fel az ELTE Bölcsészettudományi Karának magyar–könyvtár szakára. Betegsége miatt csak három szemesztert végez el, 1958-ban kórházba kerül, s később már nem folytatja tanulmányait, diplomát nem szerez. Ettől kezdve szabadfoglalkozású író.

AZ ANGOL IRODALOM RÖVID TÖRTÉNETE

Ha Londonból Shakespeare-t kimerik,
mi marad? A limerick!
De Londonból Shakespeare-t imerni
ki meri k?

1981 és 1991 között a Kortárs irodalmi folyóirat rovatvezetője, 1991-től 1998-ig főmunkatársa. 1998-tól az Élet és Irodalom munkatársa. Első tanulmányútján Indiában jár 1968-ban, 1976-ban pedig az International Writing Program (Iowa) keretében az Amerikai Egyesült Államokban. 1987-ben a St. Paul-i Hamline Egyetem, valamint a Minnesotai Egyetem (Minneapolis) meghívott tanára.

Már egészen fiatalon, diákkorában kezd verseket írni, hamarosan „csodagyerekként” tartják számon. Első kötete huszonnégy éves korában jelenik meg. Hatvanas évekbeli verseire jellemző az erős, közvetlen érzelmi telítettség, mely elsősorban a háborús élményekből táplálkozik, poétikailag pedig a metaforahalmozásban, a strukturális metafora alkalmazásában nyilvánul meg. A hetvenes évek második felétől költészetében egyre nagyobb teret kap a versbeszédben az irónia. Lírája a magyar és a világirodalom legkülönfélébb alkotóinak hatását hasonítja magához, József Attilától Allen Ginsbergig. Verseiben egyaránt megtalálhatók a hagyományos, a modern és a posztmodern beszédmódok szemléleti-poétikai elemei. Műfordítói tevékenysége kivételesen széles körű, fő területei az angol–amerikai és a spanyol nyelvű költészet, de az ókortól a jelenkorig a legváltozatosabb nyelvekből fordított.

A hetvenes évek elejétől mind nagyobb teret kaptak művészetében a műfordítások, főként angol-amerikai és spanyol nyelvű költőket ültetett át, Aranygyapjú címmel válogatott versfordításai is megjelentek, s új hang volt költészetében gyermekverseinek megjelenése a Kati-patika című kötetben.

Tagja volt a Magyar Írók Szövetségének (1962), a Magyar P. E. N. Clubnak (1964; ugyanitt 1989-től alelnök), a MÚOSZ-nak (1982) és a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiának (1993).

2002. május 26-án, hatvanhat éves korában hunyt el.

A nép, az, istenadta nép

                            Göncz Árpádnak

Bolond volt-e Radnóti, hogy eklogákat irkált,
és nem Szálasi ellen szervezett merényletet?
Melyik az istenadta nép? Amelyik azt kiáltja: „Esküszünk!”?
Vagy az, amelyik részegen kizsuppolja Szabadszállásról Petőfit?
S ha mind a kettőt Isten adta? Verjük a falba fejünket,
hogy fölriadjon a borsón térdeplő Platón álmaiból?
A szellem szabadsága az, hogy szellem,
és persze ez legfőbb korlátja is;
az anyagi világban nincs jobb érv egy hadseregnél…
De mi van akkor, ha nemcsak egy időszámítás van,
s ha hosszú távon egy vers szétlőhet egy egész tankhadosztályt?
A föld alá szorított igazság, mint az atkák –
a hamis tanú megrühösödik és halála után is vakaródzik,
s nincs óceán, mely lemoshatná róla a kénkő kenőcs átható szagát…

Vanitatum vanitas

Itt a vers, a versed mása,
dúlt idegzet, Kölcsey,
itt a vers, hogy haldoklása
közben nyelvét öltse ki,
mert hiába új a század,
ha a régi a gyalázat
s fölöttünk a komor ég,
a nagy szappanbuborék.

Utópiák, forradalmak,
kondérszámra dől a vér.
„A népnek minden hatalmat!”,
s jön új hóhér, új vezér.
Megrohad, ha győz, a jó ügy,
s habzik a szó, mint a lóhúgy,
és máglyára küld a hit –
nem világít, csak vakít.

Körbe, körbe, körbe, körbe,
ez a világ körbejár,
ha előre néz, tükörbe,
ha tervez, csak visszavár.
Mi új támadhatna benne?
Ember embert ma is enne –
nincs új, csak új változat
rád, gyilkos, rád, áldozat.

Törvény, jogrend és igazság
nem több, mint fennkölt mese,
fönti érdek, lenti gazság
nem veszi kutyába se.
A szabadság ravasz rendszer,
minden nyílásán retesszel
arra int a tág vadon:
ölhetsz, csak nem szabadon…

Fekete űr ciprus-ága,csillagok közt fúj a szél.
Hiúságok hiúsága,
hogy a nyelv versben beszél;
élteti még a rögeszme,
hogy nélküle odaveszne
az eleven szalmabáb.
Legyints rá, és menj tovább!

 


Discover more from Magyar Iskola

Subscribe to get the latest posts sent to your email.