160 éve történt, hogy Pesten felavatták a Magyar Tudományos Akadémia épületét. Az MTA 1825-ben alakult, de sokáig bérelt helyeken működött, ezért 1858-ban báró Sina Simon nagy összegű, 80 000 forintos adományt tett a Magyar Tudományos Akadémia székházának megépítésére. A tudós társaság az első üléseit Pozsonyban, a főrendi ülésteremben tartotta 1825 és 1830 között, majd 1831-től a gyorsan fejlődő Pest egyik legimpozánsabb új épületében, annak is az első emeletén bérelt helyiségeiben. Ez volt a Hild József tervei alapján épült Nákó-palota a mai székháztól néhány méterre, a Széchenyi – akkor Kirakodó – téren, a mai Gresham-palota helyén.
Az adományozás országos szintűvé vált, majd 1860-ra már annyi pénz gyűlt össze, hogy meg lehetett tenni a tervezés és az építés előkészületeit. A palota céljára igen kitűnő helyen, a Duna-parton, a Lánchíd pesti hídfőjének közelében sikerült telket szerezni. A híd meglétén kívül eszmei-városképi értékét az is növelte, hogy ezen a környéken volt található 19. század első felében kiépített, reprezentatív klasszicista palotákkal és házakkal szegélyezett Kirakodó tér.
Az 1861-ben kiírt tervpályázatot a neoreneszánsz stílusú Friedrich August Stüler nyerte meg. A kivitelezés egy év elteltével kezdődött meg, Ybl Miklós és Szkalnitzky Antal vezetésével.
A hivatalos felavatásra 1865. december 11-én került sor, amely nemcsak az épület átadása volt, hanem a nemzeti tudományosság és a magyar kultúra megújult intézményi hátterének szimbóluma is. Az épület avatása országos ünnepély keretében zajlott, jelezve a magyar nemzet tudományos ambícióit.
☻
140 éve pedig ezen a napon Selmecbányán megszületett Pattantyús Ábrahám Géza, Kossuth-díjas gépészmérnök, tanár.
1907-ben szerzett gépészmérnöki oklevelet a József Műegyetemen, majd egy rövidebb tanulmányút kivételével 1930-ig folyamatosan tanított az egyetemen. Rengeteg tankönyvet írt, fontos szerepet játszott a hazai műszaki kultúra terjesztésében és fejlesztésében, valamint a mérnökképzésben.
A gépek szinte áttekinthetetlen sokaságának rendszerezője. Megtervezte több kisváros villamosítását, tervezett felvonóberendezéseket, vízgépeket is, és részt vett több szivattyútelep létesítésében. A dugattyús szivattyúk légüstjének méretezésére kidolgozott eljárását az egész világon Pattantyús-módszerként ismerik.
Kiváló szakembereket nevelt. Előadásainak anyagát számos jegyzetben és tankönyvben adta közre: 36 szakkönyve és több mint száz műszaki tanulmánya, ill. mérnökneveléssel foglalkozó cikke jelent meg. Szerk. a Gépészeti Zsebkönyvet, melyet a Mérnök Egylet aranyéremmel jutalmazott (1937). Úttörő munkájának elismeréséül utóbb az 1960 óta megjelenő Gépészmérnökök és Villamosmérnökök Zsebkönyvét róla nevezték el. Szerkesztette a Technika és a Magyar Technika c. folyóiratokat (1928–54), a Műegyetemi Közleményeket és még számos más kiadványt.
Discover more from Magyar Iskola
Subscribe to get the latest posts sent to your email.
