Idén lenne 200 éves Vasvári Pál történész, forradalmár, író, a márciusi ifjak egyike, honvéd őrnagy, a szabadságharc hősi halottja.
Tehetséges író volt, fiatal kora ellenére legalább fél tucat újság megjelentette a cikkeit. Saját maga által verbuvált szabad csapatait a Gyulai-havasokban tőrbe csalták. Az Avram Iancu vezette román csapatok ellen vereséget szenvedtek, honvéd őrnagyként katonáival együtt halt hősi halált. Testét sosem találták meg.
Petőfi, Madách és Jókai kortársa lévén ő is aktív szereplője volt az 1848/49-es forradalomnak és szabadságharcnak.
Vasvári Pál 1826. július 14-én Tiszabűdön született Fejér Pál néven. Elemi iskolai tanulmányait Hajdúböszörményben végezte, majd 1837-től a nagykárolyi piarista gimnáziumba került. Itt mindvégig első eminens volt, a Károlyi grófok támogatták, házitanítóként is működött a Károlyi grófok tisztviselőinek gyermekei mellett, egyes források szerint gr. Károlyi Lajos gyermekeit is tanította. Mint legkiválóbb tanuló, végzősként ő búcsúzott tanáraitól évfolyama nevében.
1843-ban a Károlyi grófok támogatásával beiratkozott a pesti egyetemre, ahol bölcsészet szakon történelmet és természettant hallgatott, de idővel Horvát István hatására teljesen a történelemnek szentelte magát. Már egyetemi hallgatóként vezérszerepet vitt az ifjúság körében.
1847-ben a Teleki Blanka által alapított nevelőintézetbe került tanárnak. Ugyanebben az évben kezdte el használni a Vasvári nevet, s az 1848. január elején megjelent Történeti Névtár már Vasvári Pálként szerepelteti nevét.
Vasvári Pál 1848-ban
1848 március 15-én a kitörő forradalom vezetői között volt; fontos szerepe volt a 12 pont megalkotásában, majd a népgyűlés elé terjesztésében is. Petőfi a forradalom nevében lefoglalt nyomdagép mellett emlékezetből írta le a Nemzeti dal mámoros sorait. Eközben Vasvári ollóval a kezében várta egy-egy újabb versszak megszületését, felszabdalta a papírt, hogy gyorsabban dolgozhassanak a betűszedők. Tagja lett a Közcsendi Bizottmánynak is, és ő üdvözölte hivatalosan a Batthyány-kormánynak Pozsonyból, az országgyűlésről április 14-én Pestre érkező tagjait.
Szeptemberben Somogyba indult, hogy népfelkelést szervezzen Jellasics (gróf Josip Jelačić Bužimski táborszernagy, horvát bán) csapatai ellen, de nem juthatott el oda, mert gyorsabban haladtak előre a horvát bán csapatai. A sukorói táborban volt, amikor a Velencei-tótól északra, a Velencei-hegységben található Pákozd–Sukoró–Pátka háromszögben vívott csatában Móga János altábornagy seregei vereséget mértek a horvát bán által vezetett seregre.
A szabadságharc idején írta ezeket a sorokat:
Én is ott járok a viharos események közt, mint Plinius egykor a Vezúv hegy tűzokádásánál, a természet roppant tüneményét vizsgálva, hogy az utókornak leírja… s míg az utókorról gondoskodott, a lávatömeg őt eltemeté…
Vasvári utolsó publicisztikai írásai az ekkor már Jókai által szerkesztett Pesti Hírlapban jelentek meg. Így például a Naplómból című jegyzete. Ennek záró sorai olvashatók az idézetben.
Nagyon rövid élete volt,
még a 23. születésnapját sem élte meg! Gondoljunk bele: mennyi mindent tett és írt ilyen rövid idő alatt! Milyen más világ volt akkor, milyen fiatalon lettek felnőttek az emberek!
Történészként cikkei jelentek meg ezekben a lapokban és könyvekben: Társalkodó, Életképek, Pesti Divatlap, Honleányok Könyve, Losonczi Phönix, Történeti Lapok. Életében két könyve jelent meg. A XX. században több könyvben adták közre írásait.
Az önkényes állam gépezete hasonlít a legegyszerűbb kútágashoz. Az önkényes hatalom meggyilkolja a nép önérzetét, lombjaitól megfosztja a nemzet életfáját, hogy abból lélektelen kútágast faraghasson. A kútgémet képezi a vakon engedelmeskedők hosszú sora. A kútostor kormánygyeplő a kényúr kezében.
(…)
A gyermek egyedül nem képes útnak indulni, vezetőre van szüksége. Kiskorú nemzetnél ez alapja a fővezéri hatalomnak. A népet vezeti egy tapasztaltabb, okosabb férfiú. A tömeg ragaszkodása egy ily vezérhez igen természetszerű. Nála látják elrejtve jövőjök kulcsait, gyermeki bizalommal simulnak hozzá. Olyan e vezér, mint a mágnesvas, melyre az apró vasporszemek köröskörül ráragadnak.
Lehet-e bűnről vádolni e delejvasat azért, hogy annyi apró porszemet magához láncol? A keblében rejtett erő láthatlan hatalma vonzza magához e kis részeket, s ezek önkéntesen simulnak hozzá. Tapasztalatlan népnél vezér csak az lehet, ki ily benső varázserővel bír.
(Idézetek az Irányeszmék című könyvből. Budapest, Neumann Kht., 2003.)
Discover more from Magyar Iskola
Subscribe to get the latest posts sent to your email.
