Megalkotta az első vetített filmet

180 éve született Émile Reynaud francia feltaláló, aki megalkotta az első vetített filmet. A technikai megoldások keresése mellett a saját kezűleg festett mozgóképek vetítése egész életét végigkísérte, és bár pályafutása nem volt buktatóktól mentes, ő végig kitartott álmai és elképzelései mellett.

Teljes nevén Charles-Émile Reynaud. Az általa szabadalmaztatott Théâtre Optique rendszer volt az első, amely perforált filmeket használt. Pantomimes Lumineuses című filmjét 1892. október 28-án mutatta be Párizsban, és ennek emlékére ezen a napon tartják az Animáció Világnapját. A Lumière testvérek első filmje több mint három évvel később, 1895. december 26-án került bemutatásra.

Reynaud 1877-ben szabadalmaztatta első saját találmányát, a praxinoszkóp nevű eszközt, amelyet a zootrópból fejlesztett ki, és amely az 1878-as világkiállításon díjat nyert. A praxinoszkóp szerkezete szintén függőleges forgástengelyű hengert vesz alapul, amelynek a belsejében a zootróphoz hasonlóan papírcsíkon található a rajzsorozat. A mozgás fázisai azonban nem réseken át követhetők, hanem a henger központi tengelye köré elhelyezett síktükrökben. A hengert megpörgetve a tükrök is forognak, és abban, amelyik éppen felénk fordul, láthatjuk a vele szemben álló és benne tükröződő rajzot. Fontos, hogy a tükröző felület nem lehet folyamatos, hiszen akkor a sztroboszkóp-hatás nem alakulna ki, és elmosódott képet látnánk. A jobb láthatóság kedvéért Reynaud egy fényforrást is beépített a henger fölé ernyős gyertyatartó formájában. A zootróphoz képest a praxinoszkóp annyiban jelent előrelépést, hogy a rések kiiktatásával sokkal tisztább, folyamatosabb képet láthatunk.

Az animáció történetének kezdetén: Szegény Pierrot
Az első animációs kisfilm, a Szegény Pierrot, 1892-ben készült Charles-Émile Reynaud úttörő Théâtre Optique technikájával. Néhány napja jött ki egy, a témára szakosodott csatorna azzal az animációs kisfilmmel, ami valószínűleg az első a világon. Számunkra különösen fontos, hogy megemlékezzünk arról a momentumról, amely meghatározza munkánkat. 132 évvel ezelőtt jelent meg a Szegény Pierrot. meg a Szegény Pierrot.

A kora animációs technikák: Charles-Émile Reynaud és a Théâtre Optique
Miközben a Lumière fivéreknek tulajdonítják a mozi 1895-ös születését, egy kevésbé ismert gyöngyszem 1892-ből, a „Pauvre Pierrot” (Szegény Pierrot) az animáció és a vizuális történetmesélés úttörő alkotásaként érdemel elismerést. A Charles-Émile Reynaud francia feltaláló és művész által készített rövidfilm a hagyományos mozi előtt készült, és lenyűgöző betekintést nyújt a vetített mozgóképekkel kapcsolatos legkorábbi kísérletekbe – írja ajánlójában „Nineteenth century videos. Back to life.” elnevezésű platform.

Hozzáteszik, Reynaud nem csupán egy filmet készített, hanem egy egész rendszert hozott létre annak bemutatására. Találmánya, a Théâtre Optique (Optikai Színház) egy olyan bonyolult szerkezet volt, amely kézzel festett képeket vetített egy vászonra, a mozgás illúzióját keltve.

Minden egyes képet aprólékosan rajzoltak egy átlátszó csíkra, majd egy perforált szalagra szerelték. Ezt a szalagot aztán a kivetítőn keresztül manipulálták, lehetővé téve Reynaud számára, hogy irányítsa a történet időzítését és folyását.

Az animáció első lépcsőfokai: A „Pauvre Pierrot” története
A „Pauvre Pierrot” egy szerelmi háromszög egyszerű, mégis magával ragadó történetét meséli el. Pierrot, a szomorú bohóc, szerelmes Colombine-ba. A lány azonban a pajkos Harlekinbe van szerelmes. Amikor Pierrot eljön, hogy udvaroljon Colombine-nak, Harlequin tréfát űz, elijeszti Pierrot-t, és összetört szívvel hagyja ott.

A technika és művészet összefonódása: Reynaud hatása az animáció történetére
Bár a történet mai szemmel nézve kezdetlegesnek tűnhet, nem szabad elfelejteni, hogy ez a korban még a filmművészetben nem voltak kialakult elbeszélői konvenciók. Reynaud filmje azt mutatja, akkoriban már kezdték megérteni, a képi megjelenítés hogyan közvetíthet érzelmeket, cselekedeteket, sőt még a komikus időzítést is. A szereplők mozdulatai és arckifejezései, bár egyszerűek, hatékonyan közvetítik érzéseiket, és megteremtik a narratív fejlődés érzetét.

A későbbi, fényképezésre támaszkodó filmekkel ellentétben a „Pauvre Pierrot” Reynaud művészi képességeit bizonyítja.

A filmet alkotó 500 egyedi kép mindegyikét kézzel festették, aprólékos részletességgel és élénk színekkel.

Az eredmény egy vizuálisan lenyűgöző és bájos alkotás lett, amely újszerűségével és művésziségével magával ragadta a közönséget.

Az animáció fejlődése: Reynaud hagyatékának hatása a későbbi technológiákra
Sajnos Reynaud Théâtre Optique-ját és úttörő filmjeit, köztük a „Pauvre Pierrot-t” is, a hagyományos mozi térhódítása nagymértékben háttérbe szorította. Reynaud technikája munkaigényes és költséges volt, és végül nem tudott versenyezni a 20. század elején megjelenő tömegfilmekkel. Reynaud, akinek megszakadt a szíve ettől a fordulattól, filmjeinek és apparátusának nagy részét megsemmisítette – írja a csatorna.

Persze a hagyományos animációs filmek később sem vesztek el Reynaud kvázi kudarcával, a Linearity.io itt gyűjtötte össze az ezt követő első próbálkozásokat.

A színházművészeti animációs technikával Kovács Gábor Péter is foglalkozott már, hiszen animációs filmes pályája elején látványtervező volt évekig a Szegedi Nemzeti Színházban, majd idén a Karinthy Színház felkérésére dolgozott egy darabban, amiről itt írtunk.

És itt a teljes film:

Az animáció fejlődése: Reynaud hagyatékának hatása a későbbi technológiákra
Bár Charles-Émile Reynaud neve ma kevésbé ismert a nagyközönség körében, munkássága kétségtelenül meghatározó volt az animáció és a mozgókép történetében. Az első animációs kisfilm, a „Szegény Pierrot” nemcsak technikai újdonság volt a maga idejében, hanem a vizuális történetmesélés egy teljesen új formáját is bemutatta. Reynaud munkája inspirációul szolgált későbbi animátorok és filmkészítők számára, akik a mozgókép varázsát továbbfejlesztve hozták létre a ma ismert animációs filmek világát.

Az animáció jövője és reynaud öröksége
Fontos megjegyezni, hogy az animáció művészete azóta is folyamatosan fejlődik. A digitális technológia fejlődésével ma már szinte bárki készíthet animációkat, és ez a műfaj egyre inkább integrálódik a mindennapi életünkbe – legyen szó filmekről, videojátékokról vagy akár reklámokról. Mégis, Reynaud korai kísérletei nélkül talán sosem láthattuk volna, hová juthat el a mozgókép művészete.

Manapság az animáció nemcsak szórakoztatásra szolgál, hanem számos más területen is alkalmazzák, például az oktatásban, az orvostudományban és a marketingben. A „Szegény Pierrot” és Reynaud munkássága iránti tisztelet kifejezése emlékeztet minket arra, hogy a művészetekben a legkisebb lépések is hatalmas változásokat hozhatnak. A ma használatos animációs technikák és eszközök alapjai mind visszavezethetők azokra a kezdeti kísérletekre, amelyekkel Reynaud megnyitotta az utat egy teljesen új művészeti forma előtt.

A jövő animációs művészei és alkotói számára fontos, hogy tisztában legyenek azzal, milyen mérföldköveken át vezetett az út a mai technológiákig. A történet, amelyet Reynaud 132 évvel ezelőtt kezdett el, továbbra is él, és inspirálja az újabb generációkat, hogy felfedezzék az animációban rejlő lehetőségeket. Talán a következő úttörő technika már a következő nemzedék kezében van, de bármilyen irányba is fejlődik az animáció, Charles-Émile Reynaud és a „Szegény Pierrot” emléke örökké megmarad az animációs filmek történetének alapkövében.

Ez a fajta történelmi visszatekintés és a jövő felé irányuló tekintet segíthet abban, hogy ne csak megértsük, honnan jövünk, hanem azt is, hová tartunk az animáció lenyűgöző világában.