Ráth-Végh István, a kultúrtörténet nagy zarándoka

„Sok-sok éven át temérdek könyvet olvastam össze, ennek következése, hogy érdeklődésem lankadni kezdett a könnyen megszerezhető olvasmányok iránt. Bibliofil szenvedélyem is arra hajszolt, hogy ritka, külön utakon járó könyvekre vadásszam. És ekkor villant elém a felismerés, hogy ezekben a furcsa könyvekben rendkívül érdekes anyag búvik meg: a kultúrtörténetnek olyan jellemző részletei, amelyeket a hivatalos tudomány nem ismer. Mert hiszen az általánosításra, összefoglalásra és következtetésekre törekvő tudósnak nincsen sem ideje, sem kedve, sem alkalma, hogy letérjen a tudomány széles országútjáról és ki nem taposott ösvényeken keresgélje kuriózus vadvirágokat. Én bizony szívesen kalandoztam el ezeken a félreeső utakon, Ami például a jogtörténetet illeti, töredelmesen bevallom, hogy bár magam is jogász vagyok, mégis az ó-német jogkönyveknél, vagy Werbőczy Hármaskönyvénél jobban érdekeltek a hóbortos középkori állatperek. A világtörténet hivatalos hőseinek életrajzai mindenesetre tanulságos olvasmányokat jelentenek, de én arra is kíváncsi voltam, hogy a nagy bátor vitézek miféle babonákkal és varázslatokkal igyekeztek a testüket sebezhetetlenné tenni. A lovagkor fegyvercsörtető háborúskodásait is tisztelettel tudomásul vettem, mégis inkább a lovagkori szerelem furcsaságán akadt meg a szemem. Nem volt nyugtom, amíg meg nem szereztem Andreas Cappellanusnak a szerelmi törvényszékekről könyvét, valamint Liechtenstein Ulrik lovagnak, a szerelem don Quijotéjának szerelmi viszontagságairól írt naplóját.

Természetesen ismernem kell az egész világirodalmat Aischylostól kezdve, de külön gyönyörűséggel forgatom Flögelnek 1784-ben megjelent, alig ismert érdekességekkel megtömött könyvét a komikus irodalomról. Bejártam Európa majdnem minden szépművészeti múzeumát, és egész életemre szóló élménykinccsel megrakodva tértem meg belőlük, mellékesen azonban rávetettem magamat a groteszkre, a karikatúrára. Elolvastam minden szükséges tudnivalót Wagner Richard művészetéről, ellenben kapva-kaptam egy kis könyvön, amely a nagy zeneköltőnek egy bécsi divatárusnőhöz intézett megrendelő leveleit tartalmazza. A Siegfried hősi tettein lelkesülő operalátogatók nem mindegyike tudja, hogy Wagner maga tervezte azokat a kis selyem csokrokkal és csipkékkel díszített rózsaszín, lila és sárga selyem hálókabátokat, amelyekben hősei zenedrámáit komponálta, miután zöld selyem paplana alól kibújt, és felhúzta rózsákkal kihímzett papucsait. Nem megvetendő fontosságú adat a nagy germán zeneköltő jellemrajzához!”