Igazolványkép 1920-ból (Petőfi Irodalmi Múzeum)

Aradon született, 1886. április 14-én. 140 éve.

Kevés magyar költő karakterizálható olyan jellegzetes szókinccsel, mint Tóth Árpád: bús, lomha, méla, beteg. Stílusára a szecesszióval rokonított impresszionizmus a jellemző; a világ állóképekben való megragadásának igénye.

Kedvenc stíluseszköze pedig a szinesztézia, mely a világ teljes hangulati és érzéki felfogásának igényéből fakad.

Verselése gazdag, tudatos; sajátos versformája a 7/6 vagy 6/7 osztású jambikus sorok, a nibelungizált alexandrin, vagy kortársi elnevezéssel Tóth Árpád vers.

Tóth Árpád művei

A Szerző művei listán hozzáférhető a szerző összes, a DIA adatbázisában elérhető önálló alkotása (regény, novella, vers stb.).

Tóth Árpád életrajzi vázlat

• 1886. április 14-én született Aradon. Édesapja Tóth András, szobrász.
• 1889-ben a család Debrecenbe költözött.
• 1896-1904 között a debreceni reáliskolában végezte tanulmányait.
• 1905-1909 között a budapesti egyetemen magyar-francia szakos bölcsész.
• 1908-tól a Nyugat munkatársa, mely közölte a verseit. Súlyos anyagi gondokkal küszködött, melynek eredményeként 1909-ben abbahagyta tanulmányait. Visszaköltözött Debrecenbe, s októbertől a Debreceni Független Újság színkritikusa lett.
• 1911-ben a Debreceni Nagy Újság munkatársa.
• 1913-ban ismét anyagi nehézségei voltak, Budapestre ment, ahol házitanítói állást vállalt.
• 1915-1916-ban többször felkereste a tátrai hegyvidéket, tüdőbaját gyógyítani.
• 1917-től Hatvany Lajos újságának, az Esztendőnek volt segédszerkesztője.
• 1918-ban a Vörösmarty Akadémia titkárává választották.
• 1921-ben az Est munkatársa lett.
• 1928. november 7-én, mindössze 42 és fél évesen hunyt el Budapesten. Korai halálát tüdőbetegsége okozta. A Farkasréti temetőben temették el. Búcsúztatóján Babits Mihály tartott beszédet.