Mexikóban erős a vallásosság, és a húsvétot is elnyújtottan ünneplik: egészen pontosan két hétig. Ilyenkor az emberek pihennek, feltöltődnek, egymással vannak. A nagyobb városokban passiójátékokat rendeznek, ahol korhű ruhákban idézik fel Jézus történetét.
A húsvétot, látványos események előzik meg, s a húsvétot követő héten is munka- és iskolaszünet van.
A Semana Santa – nagyhét – virágvasárnappal kezdődik, amikor pálmás körmeneteket tartanak Jézus dicsőséges jeruzsálemi bevonulásának az emlékére. Ilyenkor mindenhol lehet kapni gyönyörű pálmafonatokat, melyeket megszentelnek, s a szertartás után a hívek hazavisznek és az ajtó fölé tűznek, hogy védje, őrizze a házat és annak lakóit. (A templomban barkához hasonlóan a szentelt pálmát elégetik, s a következő évben, hamvazószerdán, ennek a hamujával jelölik meg a bűnbánó keresztényeket.)
Mexikóban Nagyszerdán ún. Júdás-égetést tartanak, amikor papírból, szalmából Júdás vagy ördögfigurákat készítenek, s ezeket elégetik, mely a test tűzön keresztül történő megtisztulását jelképezi. Júdás árulását a templomban meggyújtott 15 gyertya elfújásával jelzik.
A tél végét valami nagy, gyúlékony szobor elégetésével köszönteni elterjedt népszokás Európában is, ez tehát nem az indiánoktól ered. Latin-Amerika nagy részében viszont a „tél” fogalma, pláne a véget érése fölött való örvendezés ismeretlen, mégsem akart kimaradni senki a jóból. A sok munkával járó, színes, fantáziadús (és kevés gyakorlati hasznot hozó) dolgok létrehozása a világnak ezen a részén általában mindenkit lázba hoz, így a húsvéti Júdás-égetés szokása Mexikótól Venezuelán át Uruguayig elterjedt. Spanyolországban is égetnek húsvétkor júdást, de nem kerítenek a dolognak akkora feneket, mint Mexikóban.
A „júdás” kifejezés félrevezető egy kicsit, a bábuk ugyanis ördög- vagy szörnyalakúak, annak ellenére, hogy eredetileg Jézus halálát volt hivatott megbosszulni az őt eláruló Júdás figurájának elégetése. A népi képzeletben viszont Júdás és a Sátán összekeveredett. Az utóbbit annyival izgalmasabb volt megformálni a nagy, vörös fejével, a szarvaival vagy a fejéből kinövő kígyókkal, hogy egy idő után a júdásgyártás tétje az lett, hogy ki tud rémisztőbb szörnyet készíteni – ebben pedig a mexikóiak mindig is jók voltak.
A legszebb az egészben azonban a dolog élő, azonnali, a világ dolgaira reflektáló mivolta. Szó sincs bevett sémákról, ortodox formákról, amikhez a júdásgyártóknak igazodniuk kell. Mindenki olyat csinál, amilyet akar. És nem csak öreg bácsik űzik már az ipart a sufniban: gyerekek, fiatalok is csinálják.
És hogy mit ábrázolnak a júdások? Nos, a tolucai középiskolások például simán lefordították a többszáz éves hagyományt a maguk számára értelmezhető formátumba: a júdások a világ bajait szimbolizálják, melyeket szimbolikusan elégetnek. Így készült például a drogmaffiát szimbolizáló júdás, de a földrengések és a cunamik is megihlették a készítőket, sőt, készülnek politikusok is, félig ördögtestben, a kezükben bombával.
Nagycsütörtökön az utolsó vacsorára és a lábmosásra emlékeznek, a mise után kenyeret osztanak a híveknek.
Nagypénteken Jézus kereszthalálát ünneplik passiójátékokkal (szenvedéstörténet) és különböző felvonulásokkal, ahol Jézus és Mária szobrát viszik körbe.
Nagyszombat éjjele csendes családi ünnep, de a vasárnapi feltámadás már zajos népünnepély.
Mexikóban leginkább Oaxaca és Puebla környékén készítenek a húsvéthoz kapcsolódó alakokat, jeleneteket és kereszteket szalmából. Ezek a kézműves remekek nagy ügyességet kívánnak és gyűjtők féltve őrzött kincsei.
(Források: https://www.globoport.hu/; https://andiesadam.wordpress.com/)
Discover more from Magyar Iskola
Subscribe to get the latest posts sent to your email.
