Kitekintő Oktatás Szabadidő

Csengő vers, a játékos magyar nyelvtanulás

Január 18-án, szombaton szervezte meg a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége Bákóban, a Magyar Házban, a Csengő vers ötödik kiadásának második részét. Pedagógusaik kíséretében érkeztek a gyermekek, azzal a céllal, hogy a játékos nyelvtanulás által bővítsék magyar szókincsüket.

Friss kaláccsal, tejjel fogadták a különböző moldvai falvakból érkező résztvevőket, voltak többek között Diószegről, Lábnyikból, Pusztinából, Frumoszából, Magyarfaluból, Kostelekről, Lészpedről, Dumbravénből, Somoskáról, Csíkfaluból, Bükkből, Szitásból és Máriafalvából is. Szinte kicsinek bizonyult a Magyar Ház emeleti előadóterme. A jelenlévőket a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének nevében Ferencz Éva köszöntötte, majd Petres László, a Csengő vers megálmodója vette át a szót.

Falvanként különböző a nyelvállapot

A rendezvényt először 2015-ben szervezték meg, és azóta is évről évre igyekeznek tovább fejleszteni, Petres László vezetésével. Nem egyszerű feladat, hiszen, ahogyan elhangzott és tapasztalható is volt ezen a napon, falvanként különböző a gyermekek nyelvállapota.

„Mindegyik alkalom más, annak ellenére, hogy vannak olyan versek, amelyek ismerősek lehetnek az idejövő gyermekeknek. De ők is változnak, cserélődnek alkalomról alkalomra. Azt gondolom, hogy azért is ismerősek a versek számukra, mert hazamenve a többi gyereknek el-elmondikálják. Elénekelik otthon a falujukban, a közösségeikben, és belopózik a fülükbe, szívükbe. Ennek a rendezvénynek az is célja, hogy ne záruljon le az utolsó akkorddal, az utolsó szóval, hanem valahogy továbbgondolódjon, továbbéneklődjön otthon vagy a magyar órákon” – foglalta össze Petres László.

A pedagógusok a magyar nyelvű foglalkozások során két verset ismertettek meg a gyermekekkel, de újdonsággal is találkoztak a jelenlévők a rendezvény során, a végső cél pedig az, hogy közös nyelv- és versélménnyel gazdagodjanak.

„Ezeket a verseket én azért tartom könnyen megtanulhatónak, mert gyerekközpontúak, jó ritmussal, hangzással, bemászik a gyereknek a fülébe, és mozgásos játékkal vannak társítva. Ugyanakkor megismerkedtünk a más falukból érkezett gyerekekkel. Sajnos vannak olyan gyermekek közöttünk, akik kicsit nehezen beszélnek magyarul, de ez a játékos tanulás a segítségükre van” – fogalmazta meg Bardócz Noémi, a kosteleki gyermekeket kísérő tanítónő.

„Úgy gondolom, hogy nagyon jó, hogy ilyen rendezvényeken részt vehetünk, és költők, költőnők alkotásai ilyen módon eljuthatnak a csángó gyerekekhez. Több mozgással, elmutogatva még jobban elsajátíthatnák, és segítenék számukra a versek értelmezését, a szavak megértését” – hangsúlyozta György- Fazakas Noémi, külsőrekecsini pedagógus.

Misszió kell legyen a magyar nyelvtanítás

A baróti Kelekótya együttes és a zene segítségével még könnyebben tanulták meg a szöveget a gyermekek. A zenészek először 2009-ben, egy pályázatnak köszönhetően látogattak Csángóföldre, és azóta minden évben részt vesznek ebben a programban.

„Székelyföld-szerte több helyszínen, koncerteken találkozunk az anyanyelvükön tökéletesen beszélő gyerekekkel, de ez egy más élmény, úgy gondolom, hogy ez egy misszió kell legyen számunkra. Az elmúlt években Dél-Erdélyben, Fogarason dolgoztam gyermekekkel, és volt köztük hasonló hiányos nyelvtudással rendelkező kisgyerek, akikkel szintén idegen- vagy származásnyelvként kellett megtanítani a magyar nyelvet, és azt látom, hogy óriási nagy munka folyik itt a moldvai csángó közösségekben” – hangsúlyozta Bokor Csongor, a Kelekótya együttes tagja, aki reméli, hogy jövőben is részt vehetnek ezen a rendezvényen.

A résztvevő gyerekek ezentúl nehézség nélkül tudnak majd bemutatkozni és a színek, állatok, gyümölcsök is a közösségi élmény részei voltak. Emellett kézműves foglalkozás keretében álarcokat is készítettek, papírtányérból, és arcfestésre is volt lehetőség.

Fontos feladat

„Szia, Laci, szia, Barna, szia, Kalagor…” – ehhez hasonló formulák hangzottak el számos alkalommal ezen a délelőttön. A gyermekek nyakába akasztott kis lapokon szerepelt a nevük, a szemük színe, hogy honnan érkeztek, és ezt felsorolva ismerkedtek egymással.

„Fekete, sárga, tűzként lobban szeme lángja, Jön a tigris, jön a tigris, nála erősebb nincs is”; „Akinek a szeme kék, Takarója a nagy ég.”; „Alma, alma gömbölyű, légy szívünkben a derű” – hangzottak mind bátrabban az ismert és az új dalok.

„Ez az alkalom kicsit más volt. Eddig a tanárok, tanítók megkapták előre a verseket, amit nem kellett megtanuljanak, de ismerősek lettek a gyermekek számára. Újdonságként hoztam egy ismeretlen verset, amit a tanárok is most kaptak kézhez, és a Kelekótya együttes is két nap alatt gondolta ki, hogy milyen dallamot illesszen a szöveghez. Mint minden új dolog, ez is ki kell még forrjon, de gondolom, hogy ez jó kezdet volt, és László Noémi szép verse, az Altató, bekerül majd következő alkalmakkor a repertoárba” – mondta Petres László.

Fontos feladatot is kaptak a jelenlévők, hogy otthon, a saját közösségükbe továbbvigyék a módszert, folytassák a megkezdett nyelvtanulást, csengjen a vers a hétköznapokban is.

Barabás Orsolya

Forrás:  Moldvai Csángómagyarok Szövetsége

Hozzászólás

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

%d bloggers like this: