Tanuljunk Természetismeret

Az űrkutatás története I./4.: Útban a Hold felé

Útban a Hold feléAz űrkutatás története I./4.: Útban a Hold felé. A Hold felfedezése űrszondákkal a 60-as és 70-es években és a szovjet holdprogram áttekintése.

Mivel igen közel van, ezért a szokásos távcsöves kutatás mellett már igen korán (1946-ban) rádióhullámokkal is megfigyelték az USÁ-ból. A korai űrprogramokban a tudományos mellett a politikai szempontok domináltak. A Szovjetunió és az USA fej-fej mellett fejlesztett ki minél több eszközt. Legalább három eltitkolt sikertelen űrszonda után a Szovjetunió által 1959. jan. 4-én indított Luna-1 érte el először a Holdat, majd 6000 km-rel elhaladt mellette. A következő szonda, a Luna-2 1959. szept. 14-én becsapódott a Holdba, majd 1959.okt. 4-én a Luna-3 elkészítette az első felvételeket a Hold túlsó, ember által soha nem látott oldaláról. Az amerikaiak ekkor még jelentős hátrányban voltak, mivel az ő Pioneer-szondáik sikertelenek voltak. A következő a Ranger-sorozat volt, de ebből végül is a Ranger-7 volt az első, amely teljesíteni tudta küldetését 1964. júl.31-én.

A következő lépés mindkét oldal részéről az emberes űrutazás kifejlesztése volt. A Szovjetunió új típussal, de a régi Luna néven próbált fejleszteni, míg az amerikaiak beindították a Surveyor-szondákat. A Hold felszínén elsőként a szovjet Luna-9 landolt 1966.febr.6-án, de sajnos egy kráterben szállt le (az Oceanus Procellarumon), így nem tudott távoli felvételeket készíteni, mivel nem látott ki a kráterből. A szovjet űrprogram további nyolc sikeres leszállást hajtott végre, melyből kettő egy kisebb holdjárót (Lunahod) vitt magával.

A holdprogram

Az amerikai holdprogram elmaradt a vetélytárs mögött, mivel csak négy hónappal később, 1966.jún.2-án tudtak leszállni égi kísérőnkön, ám az amerikai szondák jóval több képet küldtek. Ez a sorozat két sikertelen és négy sikeres szondát tartalmazott.

Mindez annak ellenére történt, hogy 1961.máj.25-én John F. Kennedy amerikai elnök a kongresszusban tartott híres beszédében megígérte az amerikai nemzetnek, hogy még az évtized vége előtt elsőként embert juttatnak a Holdra és biztonságban vissza is hozzák onnan.

A leszállóhelyek környékének képi és műszeres vizsgálata előkészítette az ember Holdra szállását. A szovjetek a megszokott Luna-program keretében összeállították a Hold egyenlítői térképét (kezdve a Luna-10 szondával 1966.ápr.3-án), míg az amerikaiak ugyanezt a Lunar Orbiter-sorozattal érték el. Erre azért volt szükség, mert mindkét oldal az egyenlítő környékén képzelte el a sikeres Holdra szállást.

Apollo-program

A Kennedy-elnök által meghirdetett Apollo-program tragédiával indult, mivel az Apollo-1 űrhajó 1967.jan.27-én még az indítópadon kigyulladt és a három űrhajós szörnyet halt. A program ennek ellenére folytatódott, bár ember nélküli küldetések következtek (Apollo-2, -3, -4, -5 és -6). A következő emberes repülés az Apollo-7 volt, amelyet 1968.okt. 11-én indítottak és az űrben sikeresen összekapcsolódott az S-IVB rakétafokozattal. A visszatérő kapszula 11 nappal később az Atlanti óceánba csapódva tért vissza.

A szovjet holdprogram sikere miatt előrehozott, 1968.dec.21-én indított Apollo-8 már elérte a Holdat és 10-szer meg is kerülte azt – immár a Saturn V óriásrakéta segítségével. A legénység legfontosabb feladata a fényképezés és a lehetséges leszállóhelyek feltérképezése volt. Ők készítették el a világhíressé vált “Földfelkelte” fotót is.

Az űrkutatás története I./1

Az űrkutatás története I./2

Az űrkutatás története I./3

Hozzászólás

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

%d bloggers like this: