170 éve ezen a napon hunyt el Friedrich Fröbel német pedagógus és óvodaalapító, akinek emlékére tartják az óvoda napot (születésének évfordulóján, április 21-én).
Friedrich Fröbel volt az első nagy hatású XIX. századi pedagógus, aki felismerte a játéknak az egyén személyiségfejlődésében játszott szerepét, jelentőségét. A gyermeki játék alapjának a cselekvésvágyat tekintette. Kiemelte a nevelők fejlődésben játszott szerepét, a játék munkára nevelő hatását. Úgy vélte, a gyermek fejlődése a természet változásai szerint alakul, a nevelés során ösztönökben mutatkozik meg a gyerrneki természet; a tevékenységösztönben, a megismerési ösztönben, a művészi és vallási ösztönben. A világ felfedezése a gyermek részéről alkotó folyamatok során történik; ezek a beszéd, a játék és az elképzelés. Nagy jelentőséget tulajdonít az anyai nevelésnek, a természetes, a gyermek alkotó szabadságát biztosító, szerető anyáknak. Az anyai érzésből fakadó teret nevezi Kindergartennek, óvodának.
Így szedte versbe gondolatait:
A gyermekek olyanok, mint a virágok.
Az egyiket sokat kell öntözni, a másikat csak ritkán szabad.
Az egyik a sok napot kedveli, a másik árnyékos helyen is virágzik.
Vannak könnyen alkalmazkodók és érzékenyebbek.
Ha mindegyikkel ugyanúgy bánok, az egyik kivirul, a másik elszárad.
Mindegyiknek van levele, szára, virága – hasonlóak, de mégis különbözőek.
Mindegyikük gondoskodásra éhezik, egyéni bánásmódra.
Nem attól fejlődnek, hogy mellettük ülök egész nap, hanem attól, hogy a számukra megfelelő gondoskodást kapják.
Van köztük árvácska, petúnia, muskátli, leander, krókusz, kardvirág és rózsa.
Az egyik hamarabb nyílik ki, a másik később, de mindegyik különleges, mindegyik egyedi.
Nem hasonlíthatom össze őket egymással.
Nem jobb a hatalmas kardvirág, mint az apró árvácska.
Csak más.
Nem erőltethetem, hogy virágozzék hamarabb a rózsa, hiszen az árvácska már rég kibújt, most már neki is itt lenne az ideje.
Csak annyit tehetek, hogy megismerem őket,
rájövök, hogyan érzik a legjobban magukat a kertemben,
a nekik megfelelő, egyéni módon gondoskodom róluk,
és gyönyörködöm bennük,
ahogyan nőnek, erősödnek,
kivirágzanak.
Friedrich Fröbel (1782–1852) pedagógus, Pestalozzi diákja nyitotta meg az első óvodát Németországban 1837-ben lakóhelyén, Bad Blankenburgban.
A gyermekek számára nyitott központot Fröbel eredetileg „játszó és elfoglaló intézmény”-nek nevezte el, később, 1840-ben „gyermekkert”-re (Kindergarten) változtatva az elnevezést.
Ötletét pár év múlva önkéntesek kezdték el elterjeszteni egész Németországban.
Fröbel a neveléstörténet kiemelkedő pedagógusa, Johann Heinrich Pestalozzi (1976–1827) tanítványaként ismerkedett meg a gyermekek nevelésének és népnevelésnek alapjaival. Pestalozzi társadalmi támogatással nyitott Svájcban szegény-intézetet, ahol befogadott szegény gyermekek számára nyújtott emberhez méltó nevelést és oktatást.
Intézete hamarosan világhírűvé vált, a világ minden tájáról fogadott gyermekeket, immár jómódú szülők gyermekeit is.
Pestalozzi munkásságának és nevelési elveinek magyarországi megismertetéséhez Esterházy Miklós, Brunszkvik Teréz és Váradi Szabó László pedagógus is nagy mértékben hozzájárultak.
Discover more from Magyar Iskola
Subscribe to get the latest posts sent to your email.
