
Szepsiben és Bátkán emberfeletti tanári munka folyik
Tanárokat kérdeztünk arról, hogy értékelik az osztályozás eltörlését, milyen problémákkal kell megküzdeniük ahhoz, hogy tanítani tudjanak. Tegnapi cikkünkben már feszegettük a kérdést, hogy országszerte eléggé eltérőek a tapasztalatok.
Sirgely Andrea, a szepsi magyar alapiskola megbízott igazgatója
Iskolánkban – hosszadalmas pedagógusi egyeztetést után – körülbelül egy hete indult be a távoktatás. Mivel oktatási intézményünket 480, többnyire szociálisan hátrányos helyzetű roma tanuló látogatja, nem sikerült olyan könnyen kapcsolatba lépni velük, mint a hagyományos iskolák esetében. 29 osztályunk van, ebből 4 speciális osztály, enyhe értelmileg fogyatékkal élő tanulókkal, valamint tanulási nehézségekkel küzdő gyerekekkel. Most ott tartunk, hogy a gyerekek és a pedagógusok a közösségi oldalon „keresik” egymást, csoportot alkotnak és így folyik a munka. A gyerekek nagy százaléka nem rendelkezik számítógéppel vagy laptoppal, nyomtatóról nem is beszélve, csupán mobiltelefonon tudnak a világhálóra csatlakozni, vagy azzal sem. A kollégák oktatási online felületeket ajánlanak a gyerekeknek, ami mobiltelefonon keresztül is betölthető és megfelelőképpen működik. Van, aki messengeren keresztül, videócseten tart olvasás-, szlovák- vagy angolórát 5-6 gyerek közreműködésével. Olyan pedagógus is akad, aki kinyomtatja a feladatlapokat, és a szociális pedagógusunk segítségével eljuttatja a tanulóknak. Az értékelés eltörlését pozitívan fogadtuk. Tanulóinknak szükségük van a pedagógus segítségére, jelenlétére, biztatására. Úgy vélem, az nem a gyerek hibája, ha nem tud kellőképpen teljesíteni, hanem elsősorban a körülményeké, ahova született. Ezért örülünk annak, hogy a gyerekek kapnak egy esélyt arra, hogy a tananyagot bepótolhassák.

Gyurán Ágnes, a bátkai magyar alapiskola igazgatóhelyettese
Mint minden iskolát, a miénket is váratlanul érte ez a kialakult helyzet. A körülményeinket nehezíti, hogy nagy részben ingerszegény környezetből származó, hátrányos helyzetű tanulók látogatják az intézményt. Ennek ellenére megpróbálunk megfelelni a kihívásnak, és lehetőségeink szerint biztosítani tanulóink számára az oktatást. Van, akiket a Edupage oktatási oldalon el tudunk érni, vagy a közösségi hálón kialakított csoportokban, e-mailben vagy üzenetben juttatjuk el számukra a tanulnivalót. Akadnak viszont olyan tanulók is, akiknek a leckét csupán a községi hivatalok együttműködésével tudjuk eljuttatni. Mi, pedagógusok a napokban számtalan új módszerrel, alkalmazással, programmal ismerkedtünk meg önszorgalomból. Sajnos a legjobb programok és leginnovatívabb oktatási oldalak csak néhány tanulót érnek el, ugyanis a rendelkezésre álló készülékek és azok lehetőségei nincsenek összehangolva. Ezért úgy gondolom, jelen esetben az a legjobb megoldás, ha szóban értékeljük, biztatjuk és ösztönözzük tanulóinkat. Látom, hogy vannak olyan fiatalok, akik kihasználják a helyzetet és nem jeleznek vissza, nem dolgoznak, viszont abban is biztos vagyok, hogy sokan vannak olyanok is, akik szeretnének fejlődni, lehetőséghez jutni, de nem áll módjukban tanulni.
Mi az, ami ilyen helyzetben segítené a munkát? Elsősorban olyan megfelelő eszközökre lenne szükségünk, amin tanulhatnának a diákjaink. Talán segítene egy összehangolt, a tananyaghoz kapcsolódó, 10 perces magyarázó kisfilm- és feladatbank, valamint hangoskönyv azokkal a szövegekkel, amelyeket a tanítók az órákon használnak. A jövőben gondolnunk kell ezek jól megszervezett kidolgozására is. Végső soron pedig szükség van azokra a csodálatos kollégákra, akik a tanulók sokféleségéhez viszonyítva szinte személyre szabott tanítást biztosítanak, képesek a változtatásra, a megújulásra és ilyen helyzetben is meg tudják ragadni és le tudják kötni a fiatalok figyelmét.
Most viszont a legfontosabb, hogy maradjunk otthon, kitartóan próbálkozzunk továbbra is átadni a tudást, és nem utolsó sorban gondolkodjunk el komolyan a jövőnkön.
Folytatjuk.
Vályi Horváth Erika