Könyvajánló Szabadidő

Csukás István: Nyár a szigeten

A Keménykalap és krumpliorr legutóbbi kiadásának sikere igazolta, hogy a Csukás-regények a mai kiskamaszok körében is hódítanak. Íme egy újabb darab! Itt a Nyár a szigeten.

Melyik gyerek ne szeretne egyszer szülői felügyelet nélkül táborozásra indulni?

E könyv kis hősei pontosan ezt teszik, és hamarosan kiderül, hogy nem is olyan könnyű dolog a felnőttek segítsége nélkül boldogulni. A nehézségek mégsem szegik kedvüket, sok-sok fantáziával és humorral teszik felejthetetlenné egyedülálló vakációjukat. Izgalmas kalandjaikhoz a Duna-part és egy különös, lakatlan sziget szolgáltat festői hátteret.

Könyvmolyképző Kiadó Kft., 2016

Aki nem tudja beszerezni a most kedvezménnyel hozzáférhető könyvet, annak ajánljuk annak digitális, de illusztrációkat nélkülöző változatát, amely ITT ELÉRHETŐ.

Csukás István közel száz kötetet jelentetett meg. Olyan halhatatlan mesefigurákat teremtett meg az elmúlt negyven évben, mint például Mirr-Murr, Pom Pom, vagy Süsü, a sárkány. 83 évet és még egy mesényit élt.

 

Cseppcsányi rikkantott a táblánál:
– Csak innen el gyorsan, mert a ruhámba ivódik az iskolaszag! Aztán szagolhatom egész nyáron!
A furcsa, színpadon használatos szórend lenyűgözte őket, mert kifelé tolongva kiabálták:
– Csak innen el gyorsan!
Szinyák még hozzátette az ajtóban:
– Mondá az ősz Cseppcsányi!
Egy pillanatra visszanézett az üres tanteremre, s olyan furcsa érzése támadt, mintha egy idegen lakásba nézne be akaratlanul. Minden ismeretlen volt, illetve ismeretlenné vált
– a padok, a tábla, a falon a képek. De hát Szinyák most nem ért rá furcsa, ismeretlen benyomásokkal foglalkozni, a többiek után rohant, és csatlakozott hozzájuk az utcán.
Tuka, akitől az egész ötlet származott, s akit különben is amolyan vezérfélének tekintettek (hallgattak rá, még a nagy civódások, veszekedések közben is), most még egyszer
komolyan végignézett rajtuk az utcán, és azt mondta:
– Tehát három főnek egy sátor! Egyet hozok én, egyet meg hoz Palánk Géza. Megvan a sátor, Géza?
Palánk Géza finoman biccentett.
– Megígértem, nem? Természetesen megvan. Cseh túrasátor! – tette hozzá hencegve.
Tuka elsiklott a túrasátor fölött, fontos az, hogy megvan.
– Helyes. Szinyák hoz egy petrófőzőt! Megvan a főző?
Szinyák lelkesen bólogatott.
– Meglesz! De petróleumot közösen veszünk!
– Igen, majd a közös kasszából fedezzük. Te csak vedd meg, majd kifizetjük! Bádogos hoz egy bográcsot. Rendben van a bogrács, Bádogos?
– A bogrács holnap előáll! – jelentette ki Bádogos szokatlan fordulattal, mert mindig összekeverte a frissen felszedett mondásokat.
Tuka, aki pedig általában ki szokta igazítani, mert idegesítette Bádogos renyhesége, most csak legyintett.
– De fényesre súrolva, Bádogos!
Bádogos vaktában válaszolt:
– Ragyogni fog, mint a vöcsök!
Ez már azért Tukának is sok volt, de az ügy érdekében meg az idő rövidsége miatt legyűrte ingerültségét.
– Helyes. Kece hoz egy zseblámpát, Cseppcsányi pedig egy fűrészt. Rendben?
– Rendben – mondta Kece.
– Rendben – mondta Cseppcsányi. – Elhozom a rókafarkút!
– Ezenkívül mindenki hoz két takarót, kanalat, villát, pléhtányért, törülközőt, szappant, fogkefét. Vagyis mindent, ami nélkülözhetetlen a civilizált élethez!
Bádogos morgott:
– Táborozni megyünk, nem? Minek az a nagy fene civilizáció? Fogat itthon is moshatok!