60 éve történt, hogy Vértesszőlősön (Komárom-Esztergom megye, Tatabányai járás) megtalálták Samu, az előember (Homo erectus; magyarul: „felegyenesedett ember”) faj késői képviselőjének (Homo erectus seu sapiens paleohungaricus – amely átmenetet képez a még csak felegyenesedő előember és a már értelmes ősember között) csontjait. A maradványok megtalálásakor, augusztus 21-én, Sámuel névnap volt, ezért az itt élt embert „Sámuel”-nek keresztelték. Vagyis ez nem ugyanaz a Samu, aki „az asztalnál elaludt”… jóval „öregebb”.
Az előemberi telephelynyomokat 1962-ben Pécsi Márton találta meg. 1965 nyarán, Vértes László ásatásai során, napvilágra került egy körülbelül 350 ezer éves ősember nyakszirtcsontja és két gyermekfog.
A fejlettségéhez képest intelligens volt: kavicsból készült eszközöket használt, ismerte és használta a tüzet, zsákmányai között nagy testű állatok is voltak.
Múzeuma
Az előemberleletek másolatai a Nemzeti Múzeum: Vértesszőlős Őstelep elnevezésű helyi kiállítóterületén láthatók.
Eredeti környezetükben kiállított másodpéldányokban tekinthetők meg Samu nyakszirtcsontja, lábnyoma, csont-, kvarcit- és kovakő eszközei, tűzhelye, valamint két ismeretlen eredetű zápfog, egy kardfogú tigris szemfogai és néhány ősnövényfaj. Az átégett csontokból megállapították, hogy ez az ősember már ismerte és használta is a tüzet.
A vértesszőlősi bányában és környékén végzett földtani és régészeti kutatások nyomán ősállati maradványokra, kormeghatározó értékű emlős- és csiga-faunán kívül az egykori puha mésziszapba mélyedt, megkövesedett ősbölény, orrszarvú, medve és szarvas lábnyomokat konzervált a természet. Később rendkívül gazdag őstörténeti leletegyüttesre is bukkantak: tűzhelyre, kőeszközökre és állatcsontokra. Vértes László irányításával folyt a kutatás. Az ásatások során az I. lelőhelyen 4, a III. lelőhelyen 5 kultúrréteg került feltárásra, míg a II. lelőhelyen leginkább nagyemlős csontok kerültek elő. A működő bányában összesen 8 lelőhelyet dokumentáltak, de ásatás csak az I-II-III. lelőhelyeken zajlott.
Vértesszőlősön előkerült 4 emberi tejfog-töredék és egy tarkócsont („Samu”). A felnőtt ember elcsontosodott varratú koponyájának maradványára, egy 16 mm vastagságot is elérő tarkócsontra leltek, az öreglyuk melletti ütés nyomaival. A betört koponyacsont az agyvelő eltávolításának kultikus szokásaira utal, a neandervölgyi, a jávai és más koponyaleletekhez hasonlóan. Vadászó, kőeszközt készítő, tüzet használó elődünk a „Homo (erectus seu sapiens) paleohun-garicus” nevet kapta. Korára vonatkozóan egyes megállapítások szerint 300 ezer éves. Leletei alapján a feltárás világhírnévre tett szert. Egyedülállósága miatt a kőzetfeltárásokat földtani alapszelvényként tartják nyilván.
Discover more from Magyar Iskola
Subscribe to get the latest posts sent to your email.
