Mesterséges intelligencia a közoktatásban – kutatás

A mesterséges intelligencia (MI), különösen a generatív nyelvi modellek – például a ChatGPT vagy a Gemini – megjelenése gyökeresen átalakította az oktatást, számonkérést, és jelentős kihívások elé állítja az oktatási rendszereket, világszerte.  Egyre gyakoribb, hogy a diákok ezekre az eszközökre támaszkodva készítenek komplett beadandókat, házi feladatokat, (szak)dolgozatokat. Ez pedig mi új kihívások elé állít bennünket, pedagógusokat, oktatókat, akik kénytelenek újraértelmezni, mit jelent „valódi tudást mérni”.

Egyre több tanulmány hívja fel a figyelmet arra, hogy „a számonkérés és értékelés hagyományos formái hitelességi válságba kerülhetnek”. Nemcsak a számonkéréssel kapcsolatos új etikai kérdések merültek fel, hanem az MI-ellenálló pedagógiai gyakorlatok iránti igény is megnőtt. Miközben a szakirodalom egyre több nemzetközi példát mutat be, a hazai empirikus adatok hiányosak, különösen a tanári attitűdök és stratégiák terén. Jelen kutatás célja feltérképezni, hogy az általános, közép- és felsőoktatásban dolgozó tanárok hogyan érzékelik a diákok MI-használatát, mennyire tekintik azt problémásnak, valamint milyen módszereket, kreatív megoldásokat vagy alternatív stratégiákat alkalmaznak a tanulói tudás valódiságának ellenőrzésére.

A vizsgálat kérdőíves adatfelvételen alapul, és kvalitatív elemekkel is kiegészül annak érdekében, hogy feltárja a tanári attitűdök sokszínűségét. A kutatás célja nem csupán a problémák azonosítása, hanem azon a gyakorlatok megismerése, feltárása is, amelyeket az oktatók alkalmaznak a számonkérés során, és amelyek tulajdonképpen az oktatást tehetik ellenállóbb a digitális korszak kihívásaival szemben.